Költészet
Ha azt mondod, te őszinte akarsz lenni a művedben, újfent hazudsz. Nem őszintének vagy hazugnak, jónak vagy rossznak kell lenni, hanem jó mondatokat kell írni. A jó mondat az olyan, amiben a hazugság és az őszinteség IS egyaránt benne van. Adekvát. És nem tudod, miért az. A jó mondatokból meg legyen vers. Ha lehetséges.
A költészet (...) valami rettenetes személyes, mély és intim ügy, amit az ember nem ír, hanem él.
Minden költészet időszakokból áll, amit az érési folyamat változtat. Vannak lépcsők. Van, amikor elhisszük, hogy már költővé váltunk, aztán évekkel később vesszük észre, hogy tulajdonképpen vicces visszagondolni arra az időszakra.
Milyen jó a költőknek! (...) Leülnek, kicsit rágják a tollukat, és máris kimondják azt, ami a szívükön fekszik.
Mindannyian versírók vagyunk, a költők csak abban különböznek tőlünk, hogy ők szavakba is foglalják a verset.
Amikor az ember tanulja, hogyan kell verset írni, nem szabad elvárni, hogy a mű azonnal jó legyen. A feltörekvő poéta mindig csak a kút feléig engedi le a vödrét, és újra meg újra üresen húzza fel. A csalódás óriási. Mégis, az embernek folytatnia kell.
A költészet - csakúgy, mint a szerelem örökkévalósága - azonnal érezhető. Nem kell kiállnia az idő próbáját. Egy vers lényege nem az, hogy nem felejtjük el, hanem, hogy az első pillanatban tudjuk, hogy nem fogjuk elfelejteni.
Sohasem kezdtem úgy egy versbe, hogy előre tudtam volna a végét. A versírás nem más, mint felfedezés.
Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való?
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd.
Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek a lét fenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni.