Karácsonyi vers
Jaj, fenyőfák, kicsi fenyőfák, holdfénybe mártott végtelent szopogató csecsemők, a hó zizegő pólyáját letépik rólatok, fűrészek heródes-fogsora mélyed torkotokba!
A mi kis falunkban,
egy kis fehér házra,
Leszállt a karácsony
Simogató szárnya.
Ahogy elköltik az
Ünnepi kalácsot:
Énekelnek egyet...
Így szokás ez nálok.
Majd kopogás hallik,
A szomszédok jönnek,
Szép jóestét s boldog
Ünneplést köszönnek.
Angyal zenéje, gyertyafény - kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó meleg simogatást.
Végig a városon nem csilingel a szán, mint gyerekkoromba. Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán. A kocsit gép vonja. Angyalok elszálló csengője se csenget a fehér utcákon. Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez gazdagok házában.
Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel S mikor lesz béke és derű?
A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép, nem is sárba, latyakba... Ropog a hó alatta.
Karácsonyfa, karácsony! Nincs is szebb a világon! Csilingel a csengettyű: 'Szép vagy fenyő, gyönyörű!'
Itt marad most a fenyő. Itt marad minálunk. S amíg itt lesz, mindnyájan ünneplőben járunk.
Egy bizonyos idő után akárhány karácsonyfát láthatsz, mindig csak egyet látsz s a többi látszat.
Karácsony-táji álmaink - cifrábbakat nem lát a lélek. Fenyőfák díszes ágain angyalhaj, csengő, gyertyafények.
Karácsony csenget a szörnyű télben. Alig hallom csengését. Sárga arcokat látok a hóverésben s koldus kezeket reszkedni, ujjaikon kékül a gyűrűk nyoma, s torkomat fojtja az ünnepek kalácsa.
Karácsony este van. Manók és mókusok csöngettyűznek ezüst dióval. Te itt állsz álmaim között díszítve aranyozott útravalóval.
Karácsony délután lassan jön az alkony. Kíváncsiság bujkál minden gyermekarcon.
Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba. A szűk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség éjjelén, Ó csak ne legyen sorsom bús közöny...
És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égő szívemet...
Facebook
Pinterest