Karácsonyi vers
Szunnyadó tág mező
zöld ruhás kis fenyő
füstködös háztető
hideg fehérbe öltözik
gyertyaláng lengeteg
áradó szívmeleg
ámuló gyermeked
füledbe súgja álmait
téli éj csillaga
rézharang dallama
friss kalács illata
nagykarácsonyt hirdetik.
Hópihe szállong égből ágra, angyalok éberen őrzik a lépted. Karácsony tárja lelked tágra, messze világlik a szívbeli fényed.
Szél szava száguld csörgő fák közt,
ünnepi ének csendül halkan.
Hópihe-csillag száll le keringve,
tenyereden olvad, s cseppként csillan.
Hívogatóan nagymami szólít,
bő lakomáink illata lebben.
Angyali hárfák zengnek lágyan,
közel a karácsony, jő szeretetben.
Uram, mért adtad e havat? sötét tetőkre szép havat? (...) Mért adtad e fehér havat? fehér karácsonyt és havat? (...) Angyali dunyhák pelyheit, gyémánt havat, cukor havat, vedd vissza e fehér csodát, mert fáj a szívünk s megszakad!
Átvilágol minden rácson a gyertyafényű szép fehér Karácsony... És elfelejted: várnak penge-élek, megbúvó vermek, buktató veszélyek.
Legyünk egy kicsit csendben! Födje mély csend a szíveket: mert a sötét, elgyötört földre Karácsony közeleg. Jó, ha most lelkünk messze hagyja a hajsza, lárma mind. Ne siessünk hangos utakra! Karácsony lesz megint.
Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.
E szent napon csendet szitál az ég le, Nem ordít az ordas, nem csörtet a vadkan, Erdőn, havon, a jajj, amit sír az égre. Bárányszívünk megül édes hangulatban. Padomnál mosolyogva éjbe rebben A téli rém. Merőn utána nézek. Hárfa sem zeng ma szebben, szelídebben, Mint a szél, amit az égre hangolt A karácsonyi szent igézet.
Hát most megint Jézuska jászol Mennyből az angyal hülye áhítat játék gyerek család pityergés fészekvágy idétlen idill tömött bendő csillagok ünnep.
Ezüstpapiros cukrok a kezemben, karácsonyeste van, úgy sírhatnék, és úgy kéne nevetnem: de csúf s de szép, hogy áltatom magam, s de szomorú, hogy mégse sikerül: álmos üresség bélel s fog körül.
Gondok persze mindig vannak, de mint a hó, elolvadnak. Énekelj és nevess inkább, a gondok magukat megoldják. Karácsonyhoz nem illik a bú, végy a kalácsból, és ne légy szomorú!
Szeretet ünnepe, Ragyogó karácsony, Nincs nálad áldottabb Ünnep a világon! Míg örömláng gyúl ki Zöld fenyőid árnyán: Ringatózik lelkünk Boldog béke szárnyán.
Szent karácsony éjszakája... táncot jár a gyertya lángja. Szól a csengő: csingiling. Karcsú fenyő ága ring.
Facebook
Pinterest