Írás
Az írott szöveg nem kommunikáció. Amikor a címzett elolvassa és megérti, az nem más, mint a szöveg írójának kinyilatkoztatása. Vélemény, kérés, értékítélet, panasz. Bármi legyen is a tartalma, a küldő azt akarja, hogy amikor célba ér az üzenet, már ne lehessen beszélgetést kezdeményezni. Ellenben hasson, fájjon, marjon, elgondolkoztasson, megnevettessen. Később, persze, ha úgy adódik, szóba lehet hozni. De az már más. Addigra az üzenet, a szavak már megtették a hatásukat.
Ha tizenöt évet vissza tudnék szállni, Milyen szép meséket tudnék kitalálni. Soraim behintném jókedvvel, tréfával, Olvasóm nem bírna a sok kacagással. De most vidám írást ne várjanak tőlem, Kínnal, fájdalommal van tele a lelkem. Hogyha víghoz fognék, semmiképp se menne, Legfeljebb egy hitvány paródia lenne.
Az írás csak ruhája a nyelvnek, ember alkotta kódolási technika, mellyel a hangzó nyelvet igyekszünk megjeleníteni. Az írás vagy tükrözi a nyelv valóságát, vagy nem.
Az írás: tananyag; a nyelv nem az. Az írás társadalmilag szabályozott dolog, mint az öltözködés: van benne egy csomó önkényes, hagyományos, logikailag nem indokolható elem.
Az írás az iskolázottság fokmérője is, mutatja az egyénnek a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyét.
A szülés: annyira fáj, hogy az ember legszívesebben lerágná a karját; a könyvírás hasonló, csakhogy több mint egy évig tart a tágulás. Aztán amikor végre napvilágot lát, és remekül boldogul (első helyre kerül az eladási listákon), akkor jaj, anyám, az ember mégis újra neki akarja durálni magát.
Az ember semmit nem szop az ujjából. A valóságból merít, szüksége van rá, mert az a legnagyobb szerző.
A szépírás (...) ugyanazon képességeket követeli meg művelőjétől, amelyekkel az értő olvasó is rendelkezik.
Beszélni sokkal jobb, mint írni, de írni azért kell, mert manapság inkább találkozunk olvasókkal, mint hallgatókkal.
Mielőtt egy kultúra művelni kezdi az írás tudományát, a tudása kizárólag szóban közvetítődik, ezáltal nagyon könnyű átírni a történelmét. Még ha nem szándékos is, elkerülhetetlen.
Bár nem szoktunk így gondolni az írásra, valójában az is egyfajta technológia, vagyis az írástudó ember olyasvalaki, akinek gondolkodásmódját a technológia közvetíti. Amint megtanultunk folyékonyan olvasni, kognitív kiborgokká váltunk, és ez jelentős következményekkel járt.
Az írás csak részben tudatos tevékenység, az ember maga se tudja, hogy mi miből táplálkozik.
Facebook
Pinterest