Információ
Kevés dolog van a XXI. században, ami sértőbb volna annál, mint hogy megvonják valakitől az információ-hozzáférés lehetőségét. El lehet venni egy embertől a szabad választásokat, a demokráciát, el lehet venni a szabadságjogai nagy részét, de nem vehetik el a kommunikációs eszközeit, melyeket használ és ismer. Senki sem fog önként sötétben maradni, elvágva mindentől és mindenkitől.
Az információ az egyik legnyereségesebb biznisz, mert olcsón beszerezhető áru, és a megfelelő vásárló rengeteget hajlandó fizetni érte.
Ha hajlandók vagyunk fizetni a kiváló minőségű élelmiszerekért, ruhákért és autókért, akkor miért ne fizethetnénk minőségi információkért?
Túl sok az információ, az adat és a tartalom. Kicsit olyan ez, mint amikor egy diétázó ember betéved egy cukrászdába, ahol vágyakozva nézi a kínálatot. Körülötte mindenki jóízűen majszolja a desszertet, ő mégsem ehet semmit. Tulajdonképpen az online világ is ilyen: állandó csábításban élünk.
Az információ felemészti a figyelmünket. Az információ bősége a figyelem ínségét jelenti.
Csöng a telefonod. Ping! Sms-t kaptál. Píng! Új e-mailed érkezett. Rögtön elvonja a figyelmed. Vajon ki írta, és mi van benne? Fölveszed a telefont, és amikor véget ért a beszélgetés, megnyitod az üzenetet is. És akkor már körülnézel a Facebookon és az Instán is. Tudod, hányszor pillantasz a telefonodra, és hányszor csekkolod a közösségi médiát? Régen ledőltél a kanapéra a kezedben egy könyvvel, és várva várt levelek hullottak a lábtörlődre. Felhívtál valakit, kicsöngött a lakásán, és reménykedtél benne, hogy felveszi. Most információáradatban élünk. A telefonunkon keresztül napi 24 órában rá vagyunk kötve az internetre. Sokkal több információ jut el hozzánk, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt. Még a semmittevés sem megy, ha a közelben van az okostelefon. Folyamatos a kényszer, hogy megnézzük, miről maradtunk le.
Ha úgy gondoljuk, egy információt bármikor el tudunk majd érni, akkor nem válik olyan fontossá, hogy elraktározzuk a memóriánkban.
Társadalmunknak nincs párja a materiális tudományok megértésében és megbecsülésében, és merevlemez-, felhő- és mappaszámra halmozza fel az információt. Az információhalom, az úgynevezett tudás azonban darabokra töri a világot, míg a bölcsesség egésszé teljesíti ki. (...) Fájdalmas hiányt szenvedünk bölcsességben, mert nem látjuk, hogyan kapcsolódnak össze egymással a tudásdarabkák, ezért aztán nem bírjuk jobb hellyé tenni a világot.
A szerelem: befektetés. Az információ: biztosíték. Azzal, akinek egyszer már összetörték a szívét, szerintem nem lehetsz eléggé óvatos.
Ebben a digitális korban az emberek mind adatbankok; elsősorban az az információ adja az értéküket, amelyet meg lehet szerezni tőlük.
Ha az ember elegendő információ nélkül dolgoztatja az agyát, az éppolyan, mintha üresen pörgetné nagy fordulatszámmal a motort.
A problémákat nem új információk segítségével oldjuk meg, hanem azáltal, hogy rendszerbe foglaljuk azt, amit már régóta tudunk.
A mai életformába csak belebetegedni lehet. Egyre több az információ, és mégis - vagy tán épp ezért - egyre hülyébbek vagyunk.
Facebook
Pinterest