Hibázás
Talán az előttünk álló évtizedekben, évszázadokban az emberiség merőben újszerű és eredeti hibákat követ el, netán megleljük a módját, hogy egyáltalán ne hibázzunk. De ha éppenséggel fogadást akarnánk kötni, a legnagyobb összeget arra tenném, hogy valószínűleg pont ugyanazokat a hibákat fogjuk elkövetni, mint azelőtt.
Olyan időket élünk, amikor a technikai és társadalmi változások szédítő sebességgel követik egymást. Életmódunk drámai váltásai egy generáció vagy egy évtized leforgása alatt, de néha akár egy éven belül bekövetkezhetnek. Mindig minden megújul, ugyanakkor mégsem tudunk szabadulni az érzéstől, hogy múltunk hibáit ismételjük egyre gyorsuló ütemben. Valahogy mindig elmulasztjuk felismerni őket.
Amikor hibákat követünk el, az nem azt jelenti, hogy elhibázottak vagyunk, hanem hogy teljesek.
Nincs olyan ember, aki hibátlan lenne. A természetes szelekció is a hibákból fakadó alkalmazkodáson alapul. A hibátlanság így egyenesen természetellenes. A hibák létét mégsem akarjuk elismerni.
Azokat a hibákat, amiket elkövet az ember, lehet, hogy muszáj volt elkövetni, mert ha nekem ezt írták a nagykönyvben, akkor nem lehet kibújni alóla.
Mindenki hibázik, csak van, akinek szerencséje van, és vagy nem derül ki, vagy ha ki is derül, nincs komoly következménye. A nép pedig keresztre akarja feszíteni azt, aki mulasztott, és ez kiderült, miközben a többiek is ugyanolyan esendők.
Át kell lépni egy határt, amelyen át nincs visszaút, hogy megértsük és megbánjuk, hogy vissza akarjunk lépni és beismerjük, hogy elszúrtuk; el kell követnünk a hibát ahhoz, hogy bebizonyosodjék, hiba volt, és akkor már hiába akarunk kihátrálni, túl késő ahhoz, hogy sértetlenül, rombolás nélkül sikerüljön.
Hibák nélkül önismeret sem létezhet. Az állandó hibátlanság olyan állapot, amely során nem történik semmi észrevehető, és a hibázás kizárása, ha minden lépés látszólag rendben van, a legrosszabb véghez vezet.
A hibák nagyszerű tapasztalatokhoz vezethetnek, de amikor az ember éppen éli őket, nehéz meglátni ostobaságunkban az értéket.
Elsőre semmi sem működik, több hiba is becsúszhat, és az ember csak reménykedhet, hogy nem túl sok fog becsúszni egyszerre.
Csak egy életünk van, és ebben az életünkben mindannyian tévedünk eleget, és idővel tanulunk is a hibáinkból - de addigra már lassan vége az egésznek.
Mindenki követ el hibákat, de ha két lépés után egyet visszacsúszol, az még mindig előrelépés.
Facebook
Pinterest