Hibázás
Minél többet hibázom és minél több hibán teszem túl magam (...), valamilyen okból annál felkészültebbnek érzem magam.
Azzal semmi baj nincs, ha hibákat követsz el. A hibák hozzátartoznak az élethez, és alapvető fontosságúak a fejlődéshez. Olyan ez, mintha azt mondanád: "A boldogság a jó döntéseken múlik, a jó döntésekhez tapasztalatok kellenek, a tapasztalatokat a rossz döntések révén szerzed meg". Az viszont nagyon rossz, ha valaki ugyanazt a hibát követi el újra meg újra, nap mint nap. Ez az öntudatosság teljes hiánya, azé a tulajdonságé, ami megkülönbözteti az embert az állattól.
Kis botlások nélkül tökéletes emberek lennénk, a tökéletes emberek pedig unalmas bábok.
Igyekezz mindig mindent a legjobban csinálni, de ha mégis hibázol, tanulj belőle, hogy legközelebb ne kelljen elkövetned ugyanazt a hibát.
A tanulás és a felnövés során gyakran hibákat követtünk el. (...) De ezek a hibák csodálatos dolgokat eredményezhetnek.
Az ember mindig a hibáiból tanul. Úgy vagyok vele, oké, ha jól megütöttem a bokámat, legközelebb majd jobban vigyázok. Valahányszor hibáztam, mindig fejlődtem.
Nem vagyok megbánós fajta, mert úgy gondolom: a hibákból és a tévedésekből mindig van mit tanulnom.
Az ember elsősorban a saját bukásaiból, csalódásaiból tanulja a legtöbbet. Ettől még persze hajlamos vagyok ugyanazokat a hibákat többször elkövetni.
A bukásokból és csalódásokból tanultam a legtöbbet, illetve abból, hogy miként álltam talpra ezekből a vesztes helyzetekből. A sikerek is tanítanak, de a bukások szerintem sokkal inkább.
Facebook
Pinterest