Halálfélelem
Az az ember, akinek volt már része valódi halálfélelemben, mindennap örül annak, hogy még nem halt meg.
A félelem a létezés megszűnésétől akkora erő, amelyet nem is tudunk mérni, mert nincs és soha nem lesz olyan eszközünk, amellyel ekkora döbbenetes erőt kimutathatunk, ez, a félelem a nemléttől, akadályozza meg, hogy a nemlét legyen, az, a félelem segíti elő, hogy mindaz, ami a nemlétre tör, maradjon belül a léten.
Az olyan élet, amelyet nem zavar meg annak tudata, hogy egyszer véget ér, irigylésre méltó.
Amikor az ember már sok éve a halál árnyékában él, a tőle való félelem helyét közöny, fatalizmus, babonák, amulettek és vadállati ösztönök veszik át.
A megsemmisülés nem kelt bennem rettegést, hiszen kipróbáltam már, mielőtt megszülettem.
Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
Sohasem féltem a haláltól. A halál valami olyasmi, amit mindig is próbáltam megérteni.
Hogy igazából élhess, félned kell a haláltól, kell hogy legyen veszítenivalód.
Amikor az ember félni kezd a haláltól, akkor tanulja meg szeretni az életet.
Facebook
Pinterest