Én téged kommentellek
te engem kommentelsz
mindenki láthatja milyen boldogok vagyunk
amíg ki nem kapcsolunk.
Mindenki fészbukozik. Isten, akinek három főbb oldalát átlag 3 és fél millióan kedvelik, a fia, Jézus 4 milliós hívősereggel meg Szűz Mária meg Szent Péter meg a Sátán - szóval az egész mennyország és pokol, no meg az Olümposz Zeusszal, Aphroditéval meg a többiekkel, illetve további élők és halottak, rendszerint duplán és triplán és tízszer és hússzor. A Facebook "igazi" istene azonban Lady Gaga 48 és fél millió hívővel.
Jól fontolja meg a születendő gyermek! Már azelőtt kint van az interneten, hogy világra jönne.
Miben mérjük manapság saját magunk értékét? Abban, hogy hány lájkot kap egy bejegyzés, hány ismerőst halmozunk fel, vagy hány retweetet zsebelünk be? Ismerjük egyáltalán a saját gondolatainkat, mielőtt közzétesszük őket az interneten, és hagyjuk, hogy mások eldöntsék, mennyit érnek?
Életünket a tökéletesség vélt érzékelése alapján irányítjuk, mert azonnali jutalmat kapunk szívecske, lájk és egyetértés formájában, és azt hisszük, ez az érték. Az igazsággal azonosítjuk, pedig ez nem más, mint hamis, törékeny népszerűség, ami rövid ideig tart, és utána - ismerd be - még üresebb és sivárabb leszel, mint előtte, mert egy ördögi körbe kényszerít, ahol azon töröd a fejed, hogy mi legyen a következő lépés.
Mivel az internet korában mindannyian egyszemélyes kiadókká váltunk, magánemberként is felelősséggel tartozunk a köz valóságérzékelése iránt. Ha komolyan vesszük a tények keresését, mindannyian egy kis forradalmat vívhatunk az internet segítségével.
Nem látjuk azok arcát, akiknek kárt okozunk, amikor hamisságokat terjesztünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne okoznánk kárt. Gondolj az autóvezetésre. Lehet, hogy nem látjuk a sofőrt, de tudjuk, hogy nem mehetünk neki a másik autónak, hiszen mindketten kárt szenvednénk. Naponta tucatszor védjük a másikat anélkül, hogy szemtől szemben látnánk. Ehhez hasonlóan felelősek vagyunk azért, amit egy másik ember olvas a képernyőjén, még akkor is, ha nem látjuk, ahogy a gépe előtt ül. Ha el tudjuk kerülni, hogy kárt okozzunk másoknak az interneten, mások is meg fogják tanulni, hogy ugyanezt tegyék. És akkor talán az internet sem egy véres tömegszerencsétlenség helyszínére emlékeztet majd.
Már el is felejtettem, milyen furcsa ez a Facebook: mindenki posztolgat az életéről. (...) De az egész csak kirakat. Kamu minden, méghozzá gondosan szerkesztve. Az emberek kiposztolják, hogy ölelkeznek a párjukkal, akit igazából utálnak, hátha sikerül meggyőzni a világot, hogy boldogok - hiszen ha mindenki más úgy gondolja, akkor csak azok, nem?
Rengeteg olyan létkérdéssel találkozunk, amelyekre nincsen napi facebookos bölcselet. Állunk a nagyvilágban egy rakás kérdéssel, nehézséggel, szégyennel, és nincs, akitől kérdezzünk.
Ha az ember rengeteg időt szán arra, hogy elérhetővé váljon, és mindig követhessék, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy értékes dolgot csinál, akkor is, ha az, amit csinál, egyáltalán nem is fontos.
Rémisztő látni, hogy olyan világban élsz, amelyben a Google és a Facebook (...) is többet tud rólad, mint a tulajdon szüleid.
Inkább leszek szimpatikus kevés követővel, mint megosztó nyolcvanszor annyival.
A Facebook is akkora csapda (...) a nőknek, ez az egész őrület, hogy lemegyünk az edzőterembe, és kiposztoljuk, majd négyen beírják, hogy "de csinos vagy", és a nő abból gondolja, hogy ő tényleg milyen csinos. Hát, ez akkora képzavar az egész társadalomnak egyébként! Az egész Facebook meg az Instagram... komolyan, minden probléma ebből ered. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, követsz másokat, és rendesen fáj, hogy neked nem ilyen az életed. Szomorú vagy, hogy te nem tudsz edzeni, hanem a munkahelyeden kell ülni és dolgozni, de te követed, és nézed, mit csinál. Az ember a saját boldogtalanságának ágyaz meg azzal, hogy százakat követ a Facebookon, és azzal sanyargatja magát, hogy mindenkinek jó, csak neki rossz. Megpecsételed a sorsodat. Követsz másokat, majd azt mondod: "basszus, ő jobban néz ki, milyen ruhában van, nekem hogy néz ki a hajam, nem szeret a férjem, és milyen rossz nekem". Nem csinál ez az ember mást, mint álvalóságban élő embereket követ, és tönkreteszi saját magát. Ez szörnyű.
A médiumok áthatják a jogi környezetet. Az internet, a Facebook, a YouTube korában nem létezik elfogulatlan esküdtszék.
Az internetes-facebookos világban mindenki bátor forradalmár, fröcsöghet mindenről, anélkül, hogy értene hozzá.
Facebook
Pinterest