Milliónyi felhasználó facebookozik, miközben azt sem tudja, hogy közben internetezik is.
Manapság az internet lehetővé teszi, hogy mindenki kifejthesse véleményét, ha értékes, ha nem. A butaság szabadon szerveződhet a közösségi hálón gyakran a média hathatós támogatásával. E problémát általánosabb kontextusba is helyezhetjük: az észszerű és az irracionális gondolkodás feszül egymásnak, gyakran ugyanazon koponyán belül.
Noha az emberszabásúak története több millió évre tekint vissza, fajunk mindössze kétszázezer éve tűnt fel a színen, az igazán modern ember pedig csak 2004-ben, a Facebook megjelenésével érkezett meg.
Amit megosztunk, fertőző lehet, ezért legyünk nagyon óvatosak, hogy mit terjesztünk. Ne az legyen a célunk, hogy lájkokat és megosztásokat szerezzünk, mert ha így teszünk, akkor csak a közvélekedést fogjuk terjeszteni, anélkül, hogy bármit is vitatnánk. Azt fogjuk megosztani, ami jól hangzik, függetlenül attól, hogy igaz-e.
Egy barátság nem tartható fenn a számítógép vagy a mobiltelefon képernyőjén keresztül. Ezért szoktam közös kávézásra kényszeríteni a barátaimat.
A közösségi média hatalmas üzletet csinál abból, hogy a figyelemnek nem akaródzik vesződni és koncentrálni, hogy szétszórtságra, kellemes időtöltésre, szórakozásra vágyik, és mivel ráadásul a tömegek figyelme hiánycikk, megszerzéséért nagy konkurenciaharc folyik. Ebben az üzletágban az nyer, aki a legjobban kiszolgálja a figyelem igényeit, akinek nem derogál provokálni, aki nem riad vissza az aljasságtól, mások megsértésétől. Fő, hogy a világ felfigyeljen, klikkeljen, felháborodjon, beszéljen és írjon.
A közösségi oldalakon, sokkal inkább, mint a felméréseken, erős ösztönzők hatnak az emberre, hogy jó színben tüntesse fel magát. Hiszen az efféle online jelenlét nem anonim jellegű. Az ember közönségnek udvarol, amikor elmondja barátainak, a rokonainak, a kollégáinak, az ismerőseinek, hogy ki is ő.
A Facebook nem digitális igazságszérum, hanem amolyan "hencegjünk a hiper-szuper életünkkel"-szérum. (...) A Facebook világában a családi élet tökéletesnek tűnik. A való világban a családi élet zűrös.
A Facebook és egyéb adathalász közösségi oldalak folyamatosan gyűjtögetik rólunk az információkat, az okostelefonok egyben lehallgatóállomások is. A kormányok, a NASA, a háttérhatalom hiába igyekeznek rejtegetni a Top Secret ügyeket, már nem csak a WikiLeaks tevékenysége által, hanem egyéb csatornákon is napfényre kerülnek. Kíváncsi vagy a múltban hermetikusan elzárt, rejtett tudásra? Érdekel mondjuk az alkimista mágusok legtitkosabb tudománya? Keress rá a Google-ban az alkímia szóra, és meg fogsz lepődni. Konkrét tananyagokat találhatsz, amikből kiképezheted magad alkimistává. Szokj hozzá, hogy nincsenek többé titkok.
Az emberiség úgy teszi fel magát az internetre, mintha nem lenne holnap. Nincs is, hiszen a Facebook két dologról szól. A Most-ról és az Én-ről. Holnap és Te nincs. Ez futás a sötétbe.
Az utcán (...) általában kedvesen szólítanak meg. Aki be akar szólni, maximum a Facebookon teszi.
A gyerekkor mágiáját szertefoszlatja azoknak az embereknek a banalitása, akik harminc év után újra fel akarják venni veled FB-on a kapcsolatot.
Vannak, akik állandóan Facebook-szemmel nézik a világot, egyfolytában a lehetséges tweet vagy állapotfrissítés lehetőségére vadászva. Ebben önmagában talán még nincs is semmi rossz. Az írók is mindig éhes ragadozótekintettel nézték a világot, amely számukra nem volt egyéb lehetséges témák gyűjtőhelyénél.
Azok a fiatalok, akik gyakran ülnek a Facebook előtt, boldogtalanabbnak érzik magukat. (...) Mindenki olyan szépnek és boldognak mutatja magát, hogy elég csak végigpörgetned a nyitóoldalt, és máris tiszta lúzernek érzed magad.
A Facebook-ismeretségek skálája még szélesebb, mint a hagyományos barátságoké. Míg a hagyományos "barátság" a legnagyobb intimitástól az alkalmi ismeretségig terjed, a Facebook-"barátság" spektruma a legnagyobb intimitástól a "virtuális idegenig" vagy a "totál idegenig" húzódik.
Facebook
Pinterest