Erkölcs
Ha valaki öl - akkor gyilkos. És ha ugyanaz az ember háborús időben ezreket öl - hős lesz belőle. A társadalmat nem zavarja a gyilkolás, ám a gyilkosnak el kell köteleznie magát a társadalomnak - akkor ölhet. A társadalmat nem érdekli az erkölcs. Az erkölcs csupán csak annyit jelent, hogy meg kell felelned a társadalmi elvárásoknak.
Ne a jutalmazás reménye és büntetés félelme, de a jó szeretete s a rosz megvetése ösztönzéséből cselekedd az erényt és kerüld a gonoszt.
Az erkölcs és a tudás nem okvetlenül függ össze egymással. Azok, akik azt hiszik, hogy tanítással jobbá lehet tenni az embereket, nem nagyon jó megfigyelői a természetnek. Nem látják, hogy az ismeretek lerombolják az előítéleteket; az erkölcs alapját. Nagyon bizonytalan dolog tudományosan bebizonyítani a legáltalánosabban elterjedt erkölcsi igazságot.
Ha boldogulni akarsz, a társadalom szabályai szerint kell játszanod. A rossz hírű ember sohasem jut olyan messzire, mint a közismert erkölcsös.
Az erkölcsöt rá lehet erőltetni az emberekre külső eszközökkel: szabályokkal, a társadalom jogászai által hozott törvényekkel, büntetéssel. De ezeknek az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége, belső tartást nem ad, legfeljebb a lázadást váltja ki. A valódi erkölcs, ami belső parancsra határozza meg az ember viselkedését, mindig a saját tetteink következményeinek belátása után alakul ki, amikor tudom: ha bántok, engem is bántani fognak, hogy egyensúlyba kerülhessek az által, hogy ugyanazt élem át a másik oldalon, mint amit én tettem. Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni nem is egyszer, ahhoz, hogy belső törvénnyé váljon, ami már nem engedi, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit magunknak nem szeretnénk.
Azt mondják, a pénz megrontja az erkölcsöket. Igaz. De a pénztelenség még inkább.
Nem bújt el a fösvény több embertársától,
Hogy ment legyen pénze a haramiától,
Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett,
Mert gonosz erkőlccsel senki sem született.
Az erkölcs, a művészethez hasonlóan, azt jelenti, hogy húzunk valahol egy vonalat.
Talán, amikor csaláson érünk valakit, mikroszkopikus méretű benyomás marad bennünk az eset után, és leheletnyivel mi is erkölcstelenebbé válunk. Majd amikor egy újabb etikátlan magatartás szemtanúi leszünk, az erkölcsiségünk tovább romlik, és az "erkölcstelenség-kórokozók" számának növekedésével egyre veszélyeztetettebbé válunk mi is.
A jó hírem az, hogy mindnyájan fel vagyunk szerelve erkölcsi iránytűvel. A rossz pedig az, hogy nem számíthatunk arra, hogy a lelkiismeretünk könnyen és mindig megvéd bennünket.
Ha megkérdez egy társadalomtudóst, hogy mi az erkölcsös viselkedés, nem fog tudni egzakt definíciót mondani, én viszont tudok. (...) Az embernek van egy szabályfelismerő képessége: az állandó környezetre jellemző szabályokat felismeri, és azoknak megfelelően tud viselkedni. Ha valaki betartja a törvényeket, akkor kiderül, hogy olyan esetben is, amire nem vonatkozik konkrét szabály, a felismert egész szabályrendszer szellemében oldja meg a felmerült problémát, és ha így cselekszik, akkor azt mondjuk rá, hogy erkölcsösen viselkedik.
Az erkölcstelenség ott kezdődik, amikor megvan a szándék, hogy a megszólítottat megcsalják, helytelen elképzeléseket idézzenek elő benne.
Ha elindulunk felfelé az erkölcsi létrán, igencsak magányossá válhatunk, mire felérünk a tetejére.