Erkölcs
Amíg az ember él, a saját erkölcsi normái szerint teszi, akármilyen is a helyzete; mindegy, hogy fiatal, utolsó éveit éli-e vagy beteg, vagy akár a siralomházban ül.
Mindenki rögtön felfedezi az erkölcsi igazságokat. mihelyt az ő kárára megszegik őket.
Az önzés az a lelki nyersanyag, melyből az erkölcsi meggyőződések dómjai épülnek.
Az erkölcs, mit kényszeredetten és kedvetlenül viselsz: nem erény, csak gyöngeség.
Az erkölcs: kölcsönös megegyezés, hogy kiki megtarthassa a mije van, földjét, házát, butorát, asszonyát és az életét.
Nem járok templomba, gyanakszom a papságra, az egész klérusra, rosszak a tapasztalataim. És ember képére mintázott szakállas jóistenben sem hiszek, de abban igen, hogy úgy kell élni, mintha lenne, tisztességesen, hogy a halálom pillanatában könnyű lélekkel távozhassak, ne terhelje semmi a lelkiismeretemet.
Minden országban az számít erénynek és bűnnek, erkölcsileg jónak és rossznak, ami hasznos, illetve ami ártalmas az illető társadalomra nézve.
Mint a társadalmi élet változik, az erkölcsi fogalmak is változnak.
Az erkölcsi fogalmaknak van történetük. Ha ezt megértjük, megszabadulunk számos téves abszolutista állítástól.
Az elemi erkölcsi normák társadalmi eredetűek. Ezek a normák - a vallás állításával ellentétben - nem örökérvényűek, nem a természetfeletti létrendből fakadnak, hanem az emberi együttélés reális, földi szükségleteiből, s garanciájuk sem istenben van, hanem a társadalomban.
Az ember önmaga teremti saját erkölcsi normáit, s ő is őrködik azok betartásán.
Tanúi lehettünk annak, hogy az ember néha milyen erőszakos, és mekkora károkat okozunk egymásnak - nem csak a tetteinkkel, hanem felelőtlen szavainkkal is. Jobbak vagyunk ennél. Muszáj, hogy jobbak legyünk! (...) Akik hozzánk hasonlóan abban a kiváltságban részesülnek, hogy az űrből letekinthetnek a Földre, más nézőpontból látják bolygónkat és lakóit, az embert. Most biztosan tudom - sohasem voltam ennyire biztos benne - hogy muszáj jobbnak lennünk!
Paragrafusai a törvénynek vannak, nem az igazságnak, és (...) a kettő nem ugyanaz. Az erkölcs a vesztes korlátja és a legyőzött védekezése. Az igazság pedig absztrakt fogalom, és mindig annak az oldalán áll, akinél a hatalom van.
Az az erkölcs, amely csak a vallás mankóin tud járni, sántikálni kezd, mihelyt mankóit elveszti.
Facebook
Pinterest