Életút
Hogy ki, mikor és minek a hatására találja meg az útját, arra nincsenek sablonok, a világutazóból is lehet szerzetes, és akár egy remete is nekivághat az útnak.
Ha már eléggé messze jutottál az életutadon, az életed annyira szüzsévé változik, hogy különös, a csupasz racionalizmus vagy a te minden-véletlen teóriád felől nézve megmagyarázhatatlan dolgok fognak történni veled. De nagyon is jól beleillenek a szüzsé logikájába, amellyé az életed változott.
Az életút ezerféleképpen alakulhat, de nem szabad elkeseredni. Olyan nincs, hogy nincs kiút. Mindig jön egy újabb lehetőség, csak észre kell venni, mert ha túlságosan magunkba roskadunk, akkor elmegyünk az alternatívák mellett, és csak utólag esik le, hogy hopp, ott mintha lett volna valami.
Az életút második felének egyik kellemes velejárója, hogy az ember úgy tudja olvasni saját, múltban írott írásait, mintha azokat egy idegen írta volna, mégpedig olyan témákról, melyeket már rég elfelejtett. Olyan, mintha egy másik "én" használta volna a tollat.
A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi.
Életutunkon rengetegszer érünk holtpontra, ahonnan nincs visszatérés, helyzetekbe, ahová valami jóvátehetetlen, nagy tévedés juttatott. Ilyen pillanatokban érdemes felidéznünk ezt a lépést. Az elhatározást, hogy újrakezdjük.
Sok millió olyan tényező van, amelyek beleszólhatnak az életutunkba; és bármelyikük legapróbb változása is elég lehet ahhoz, hogy megváltozzon a jövőnk.
Az egyéni életutakról, sorsokról mindaddig (...) nem alkothatunk nyugodt szívvel véleményt, amíg közvetlen elszenvedőiket meg nem hallgatjuk.
Az ember életútja egy bizonyos véget vetít előre, és ha le nem tér róla, ide fog vezetni. (...) De ha megváltozik az irány, más lesz a vég is.
Ki tudja: hova, merre fut
e furcsa, kósza életút?
Ki tudja: hol s mi lesz a vége?
Hinárba fúl, vagy felhajlik az égre?
Életutadon a benned élő, tanuló lény vezet, a játékos szellem, aki igazi önmagad.
Ha lépésről lépésre látjuk magunk előtt az utat, amelyet meg kell tennünk, biztosak lehetünk benne, hogy ez nem a mi utunk. A saját utunkat mi alakítjuk minden megtett lépésünkkel. Ettől a miénk.
Ha az előtted lévő úton nincsenek akadályok, akkor az az út valószínűleg másé.
Facebook
Pinterest