Élet a halál után
Vannak olyanok, akik nem a meglevő életüket élik, hanem minden erejükkel egy másik, leendő életre készülődnek; ezzel fecsérlődik el az az idő is, amit a magukénak mondhatnának.
Midőn látjuk, hogy egy kis nyomás az agyra eszméletünktől foszt meg, midőn minden huszonnégy órában alkalmunk van tapasztalni, hogy egy egészséges álom karjai közt - mikor is életszerveink működése nem is szűnik meg, csak lassú tevékenységre kényszerül, - több óra hosszant merőben elhagy öntudatunk: remélhetjük-e józan észszel, hogy ama nagyobb álomban, melyben a költő szerint "az a kis patak, a mely a szivet hajtja," végképen elapad, hullámaiból a gondolat szerve, az agyvelő idegszálai többé nem táplálkozhatnak - remélhetjük-e, mondom, hogy öntudatunk nem hagy el, hogy lelkünk szellemi működését folytatni fogja?!
A halál utáni életet ecsetelő élménybeszámolók, amelyek először tudományos lapokban, majd jócskán felhígított változatban a bulvársajtó hasábjain szoktak felbukkanni, a halál támadásával szembeni végső emberi ellenállást fejezik ki; a kimeríthetetlenül találékony emberi szellem látomásokat szerkeszt a halhatatlanságról, hogy az utolsó percig elhessegethesse a halálfélelem tébolyát.
A halál nem veszteség, semmi sem tűnik el, minden a lény bioritmusának része csupán. Az élet anyaga is egy hordozó, közvetítő az idő egy más pontján, ám egy másik részén már nem lesz szükség erre az anyagra.
Sok olyan vallás létezik, ami azt állítja, hogy az élet után egy másik következik, egy új lét (...). Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Szép lenne, de amíg bizonyítást nem nyer, addig az ember vigyázzon a meglévő életére.
Nem hiszek a halál utáni életben. De biztos vagyok benne, hogy létezik a halál előtti teljes élet.
Ha egyszer átkukkantottál a túloldalra, többé nem félsz a haláltól. Többé nem akarsz visszamenni a testedbe, ahogy a hányadékodat sem ennéd meg.
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford c. film
Nem szabad egy halálos betegséggel küzdő barátnak olyanokat mondani, hogy nem hiszel a megmagyarázhatatlan örök életben. Jó barátként ilyenkor hazudni kell.
Az élet hosszú vagy rövid,
mit számít, öröklét ha vár;
lent búcsuzunk, de fent megint
találkozunk, hol nincs halál.
A halál elsuhan majd közöttünk, de csak látszólag választ el bennünket, hogy aztán az örökkévalóságban egyesítsen.
A halál olyan végállomás, ahonnan nincs visszaút. A klinikai halál azért mégsem "igazi" halál, a klinikailag halott ember nem olyan "nagyon" halott. Akkor viszont honnan tudhatjuk, hogy a halálközeli élmény a halálra, s nem magára a haldoklásra jellemző?
Nem félek attól, hogy egyedül maradok a házban. Ha egy szellemet vagy valamilyen túlvilági lényt látnék, akkor lennék a legboldogabb, mert az a halál utáni életre lenne bizonyíték.
Tudatosan csak azok félnek a haláltól, akik hisznek az örök életben: azok rettegnek bűneiktől.
Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza.
A halálom nem velem történik majd meg, de ott leszek, és megnézem. A lélek időtlen és örök.
Facebook
Pinterest