Beszélgetés
Sosem egyszerű a nézésről a beszélgetésre váltani, szemezésről szólásra.
Egy beszélgetésben (...) nem mindig jut eszébe az embernek a megfelelő kérdés a megfelelő pillanatban.
A csevegés éppen nem zárja ki köréből a tudományt és művészetet, nem pusztán a jó időről, vagy tisztán női társaságban a háztartás kellemetlenségeiről és gondjairól akar értekezni, a csevegés, mint tarka lepke virágról virágra, egyik tárgyról a másikra száll, könnyedén érinti, (tehát nem vitatkozik) a legváltozatosabb és legérdekesebb dolgokat.
Jól beszélni művészet; de kedvesen elcsevegni mindenesetre szintén az. Sokan, kik a tudomány gazdag kincsét bírják, kik egyes esetekben a legnagyobbat tudták előállítani, mire csak az emberi szellem képes, nem tudnak egy negyed óráig kedvesen elcsevegni.
Nem szólni magáról - ez a műveltségnek egyik fő rendszabálya. Nem kellene szólnunk arról sem, mi minket leginkább érdekel; nincs biztosabb módja másokat untatni, mintha arról szólunk, mi minmagunkat leginkább mulat.
Amikor beszélgetünk valakivel, gyakran saját, előre felállított napirendünket követjük - nem biztos, hogy tudatos manipulálási szándékkal, hanem azért, mert csak egy bizonyos végkimenetel lebeg a szemünk előtt. Ez csőlátást okozhat, kevésbé leszünk nyitottak más, kibontakozó lehetőségekre. Ilyen esetben viszont mindkét fél a megoldatlanság érzésével távozik a beszélgetés után.
Sokszor azt hisszük, előre tudjuk, mit fog mondani a másik, és erre gyakoroljuk be a válaszainkat a beszélgetés előtt vagy alatt. Így aztán előfordul, hogy oda sem figyelünk, mi hangzik el valójában. Ha mindkét fél ezt teszi, meghiúsul az értelmes párbeszéd, s a beszélgetés hamarosan versengéssé fajul, ki tudja nyomatékosabban hangoztatni az álláspontját.
Facebook
Pinterest