Beszélgetés
Ha a beszélgetést tekintjük a dalszövegnek, a nevetést a zenének, az együtt töltött időből így lesz sláger, amelyet bármikor szívesen meghallgatunk, anélkül, hogy megunnánk.
A beszélgetés igazi művészete nem csak az, hogy a megfelelő időben mondjuk a megfelelő dolgot, hanem az is, hogy hagyjuk kimondatlanul a csábító pillanatban a rosszat.
Vannak események és beszélgetések, melyeknek értelmét csak egy, öt, tíz vagy húsz év múltán lehet megfejteni. Nem tudni, miért, de a magyarázat egyszer csak kibukik.
Két ember beszélgetése magánügy. Tehát vagy igazán őszinte, s akkor nem tartozik a nyilvánosságra. Vagy a felületen mozog, s akkor nincs értelme.
Egy igazi beszélgetésből mindketten másképp léptek ki, mint ahogy beléptetek. Mert kaptatok egymásból egy darabot, akár tudjátok, akár nem.
A legfontosabb beszélgetések az életben, azt hiszem, csak bennünk zajlanak, a kérdések és a válaszok csak a gondolatainkban léteznek.
Minden beszélgetés egy tánc, szóljon szerelemről vagy gyűlöletről, a lényeg ugyanaz. Valaki vezet, a lépések pedig egymásra épülnek.
A beszélgetésnek csak akkor van igazából értelme, ha türelmesek vagyunk a szavakhoz, a beszélgetéshez. Szakítsunk időt egymásra!
Beszélgetés van csak; nincsenek jó kérdések és rossz kérdések. Ellenben vannak találó válaszok, és balul elsültek.
Jóllehet a beszélgetéshez két ember kell, a hallgatás megtöréséhez és a kezdeményezéshez egy is elég.
Azok a legjobb beszélgetések, amikor nem is emlékszel, miről volt szó, csak arra, milyen érzés volt.
Nincs annál a csöndnél rosszabb, amely nehéz gyöngyként függ egy kínos beszélgetés fonalán.
Egy egész beszélgetés is lezajlódhat némán, mert a szívnek megvan a maga sajátos nyelvezete.
A minőségi beszélgetés nem csupán figyelmes hallgatásból áll, hanem önfeltárásból is.
Sokak számára a beszélgetés leginkább panaszkodást és aggodalmaskodást jelent.