Anyák napi vers
Ki emel, ki emel, ringat engemet? kinyitnám még a szemem, de már nem lehet... Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád, minden pillanatban gondolt ő reád. Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, félretolt az útból, s elé ő feküdt.
Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő.
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám: Hogy a földön nekem van Legszeretőbb anyám!
Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy ezután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára.
Emlékszem, emlékszem fekete kendődre, fekete kendődben halovány orcádra, halovány orcádnak szívemben a mása, bölcsőm ringatója, könnyem letörlője. Könnyem letörlője, bölcsőm ringatója vezéreld nyugtalan fiadat a jóra.
Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
A legáldottabb kéz a földön A te két kezed, jó Anyám! Mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám?! Tudom megáldja Istenünk is, Az örök Jóság s Szeretet! - Némán, nagy, forró áhitattal, Csókolom meg a kezedet!
Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó- virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál.
Áldott kezeddel símogatsz meg,
Anyám.
Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rám borulsz
S áldott kezeddel símogatsz meg.
A régi intést elfeledtem,
Anyám.
Azért zúdult annyi vihar reám;
Úgy összetört...
A régi intést elfeledtem.
Anya, anya, édesanya, Nem ölel úgy senki más, Anyák nélkül mit sem érne ez a kerek nagyvilág.
Kicsi vagyok, alig látszom, Nem tanulok még, csak játszom: De tudom a mondókámat: Isten áldja meg mamámat!
Nálam nincs anya, nálam nincs anyu,
nekem mindkét szó kicsit savanyú;
az én szótáram ennél gazdagabb:
legszebb szava, édesanyám, te vagy!
Anyák napi műsor lesz az óvodában. Sorba állunk szépen ünneplő ruhában. Szavalunk sok verset most jönnek a dalok, felkészültünk mi is, akárcsak a nagyok! Édesanyát látom, ott ül a sor szélén, mosolyogva tapsol műsorunknak végén. Kicsordul a könnye, elszorul a torka, tudom, mire gondol, pedig nem is mondja. Arra gondol, érzem, milyen ügyes voltam, életébe mennyi boldogságot hoztam! Nem szólok egy szót sem, átölelem inkább, így kívánok némán boldog anyák napját!