Anyák napi vers
Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára.
Megvagy-e, anyóka, kedves, élsz-e? Élek én is. Most köszöntlek én. Áradjon kis házad ereszére az a mondhatatlan esti fény.
Anyám, fölnézek a te homlokodra, Hol a dicsőség koszorúja helyett Nehéz robotnak ráncait találom, És fölteszem rá büszke áhítattal Ujjongó dallal minden szál virágom!
Olyan picinyke asszony az anyám, hogy bizony fel kell néznie reám... S mikor lehajlok öleléseér' fejem akkor a csillagokba ér.
Istenem, Istenem, Mért nem adál szárnyat, Hogy utól- Érhetném Az anyai vágyat!
Anya keze csodálatos Rám teszi, és megvigasztal Mikor vele könnyét törli Velünk sír a sok-sok angyal.
Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virágágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely.
Anyukámat meglepem, de kicsi a tenyerem Nem fér bele annyi virág amennyire szeretem. Kis kezemmel mit adhatok? csak az egész világot; vagy tán, ami ennél is több, e néhány szál virágot.
Édesanyám: haja hó, nagy csendemen takaró. Szavam hullik, hó szakad, szállnak múltból madarak.
Fáradt kezedre könnyesen hajolva Megköszönöm néked az életet, Az, álmaim s fehér szívedből nőtt Meséidet, a tündérszépeket.
Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal.
Ébresztem a napot, Hogy ma szebben keljen. Édesanyám felett Arany fénye lengjen! Ébresztem a kertet, Minden fának ágát, Bontsa ki érette, Legszebbik virágát!
Anya kezét fogni jó, hogyha kutya jön, anya kicsit mosolyog, a kutya köszön. Anya kezét fogni jó, hogyha hull a hó. Egy szavára elkerül minden hógolyó.
Szeresd, becézd hát édes anyukádat, ő a földön a legdrágább kincs. Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat, Ha egyszer ő - Isten őrizz - nincs!... Van nékem pompás, gazdag, szép lakásom, De kolduskunyhó lehetne tanyám, Ha még egyszer - úgy mint te, kispajtás - Csókolhatnám édes, édes, édes jó anyám!...
Csókold meg édes anyukádat százszor, Szorítsd kezét jól, bárhová vezet, Szívből szeretnek téged talán máshol, Legjobban mégis anyukád szeret.