Lakner Artúr
1893. április 7. — 1944 magyar író, filmdramaturg és színházigazgató
Szeresd, becézd hát édes anyukádat, ő a földön a legdrágább kincs. Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat, Ha egyszer ő - Isten őrizz - nincs!... Van nékem pompás, gazdag, szép lakásom, De kolduskunyhó lehetne tanyám, Ha még egyszer - úgy mint te, kispajtás - Csókolhatnám édes, édes, édes jó anyám!...
Csókold meg édes anyukádat százszor, Szorítsd kezét jól, bárhová vezet, Szívből szeretnek téged talán máshol, Legjobban mégis anyukád szeret.
A világon van sok millió ember, S van sok ezer, ki téged szeret, De hogyha baj van, már egyik sem ismer, S nem törődik senki sem veled. Csak egy van, aki melletted áll mindig, Jó szellemként követ, vigyázva rád - Ha rossz is vagy, ő mindig jónak lát: A te drága, édes, édes, édes jó anyád!
Az élet megtanított arra, hogy pillanatnyi örömért ne áldozzam fel egész életem boldogságát.
Milyen jó lenne, ha az élet is olyan volna, mint a fekete palatábla az iskolában: ami velünk történik, azt mind krétával írná fel valami titkos kéz, és amikor visszatekintünk a múltra, egyszerűen letörölhetnénk azt, ami nem sikerült.
Facebook
Pinterest