Amerika
Amerikában csak annyit kell tudni, hogyan kell pénzt csinálni. A pénzen már minden mást meg lehet venni.
Egy társadalom sikerességének, életerejének egyik legbiztosabb mutatója a mobilitás, vagyis az, hogy tagjai életszínvonalban, iskolázottságban feljebb juthatnak annál, ahonnan szüleik elindultak, vagy amilyen helyzetbe beleszülettek. Innen nézve Amerika elképesztően sikeres.
Ha azt mondjuk egy amerikainak, segítség kell, válasza jó eséllyel tükrözni fogja mindazt, amitől ez az ország növekszik és gyarapodik.
Ha valaki megütné a főnyereményt a lottón és körülnézne, hogy melyik országot vegye meg magának, az ingatlanügynök elsőként az Amerikai Egyesült Államokat ajánlaná. (...) A környék nagyszerű, a kilátás csodálatos, van néhány egészen káprázatos vízi látványosság, a közlekedési kapcsolatok kitűnőek, és a szomszédok? Hát, azok remek népség, igazán nincs velük semmi baj. Ha ezt az életteret részekre osztjuk fel, mindjárt jelentősen csökken az értéke, különösen, ha a bérlők nem ugyanazt a nyelvet beszélik, és más-más pénznemben fizetik a bérleti díjakat - de mint egy családnak való otthon, nos, jobbat kívánni sem lehet.
Isten különös gondot visel a részegekre, a gyerekekre és az Egyesült Államokra.
Egy felmérés szerint a 18 és 24 év közötti amerikaiak 11 %-a nem tudja, hogy hol van a világtérképen Amerika. Hogy ez milyen megható! Bush elnök így kommentálta a dolgot: "Miért kellene tudniuk a gyerekeinknek, hogy hol van Amerika, hiszen már ott vannak!?"
A halloween Amerikában csak egy nagy pénztermelő nap a kereskedőknek. Egy lehetőség, hogy még több szuperhős szart adjanak el.
Az amerikai társadalom hajlamos ugyanolyan sztereotípiákat gyártani a városokról, mint az etnikai vagy más kisebbségekről.
Nem árt tudni, hogy érdemes-e felfedezni azt, amit fel akarsz fedezni. Mert vannak dolgok, amik csak arra várnak, hogy felfedezze őket valaki. Mint Amerikát. Más dolgokat viszont alighanem jobb békén hagyni. Mint egy döglött egeret a szekrény mélyén.
Amikor egy amerikai bíróság előtt esküt kell tennie valakinek, - és ki kell jelentenie, hogy "az igazságot, a teljes igazságot és csakis az igazságot" fogja vallani - lehetetlent követelnek tőle.
Amikor először látogattam Észak-Amerikába, megdöbbenve vettem észre, hogy nem voltak sorompók a vasúti átjárókban és védősövények a sínek mentén. Távoli vidékeken a síneket még gyalogútnak is használták. Amikor hangot adtam a megdöbbenésemnek, a következő választ kaptam: csak a hülye nem tudja, hogy a síneken negyven és száz mérföld közötti sebességgel közlekednek a vonatok. Az is feltűnt, hogy semmi sem tilos, hanem egyszerűen csak not allowed, tehát nem szabad, hiszen az embert a legudvariasabban kérték, hogy Please don't...
Ezek és hasonló benyomásaim abba a felismerésembe sűrűsödtek össze, hogy az amerikai közéletben az intelligenciára apellálnak és azt várják el; Európában ellenben a butaságra alapoznak. Amerika az értelmet követeli meg és támogatja, Európa pedig hátranéz, hogy lépést tartanak-e a buták is. Sőt még rosszabb a helyzet: az európai kontinens gonoszságot feltételez, s ezért kiáltja mindenkinek a parancsoló és tolakodó tilos-t, míg Amerika a jó szándékhoz fordul.
A mai világban az elhúzódó gyermekkor, melybe az amerikai életforma kényszeríti a fiataljait, gyakran senkiföldjének bizonyul, ahol a kamasz egyszerre érzi magát elvágva a gyermekkorától és a felnőttkortól is.
Facebook
Pinterest