Idézetek a társadalomról
Az egész faj szeretete természeti törvény - csak az értelem tesz személyek között különbséget, persze ott is csak akkor, ha az erények különlegesek.
A ma élő ember nem maradhat érintetlen attól a tébolytól, amiben él, mert beleszületett.
Hogy tudod megőrizni magad, hogy ne hülyítsen el, ne tegyen teljesen állattá ez a világ?
Ne háborodjunk fel az embereken, amikor azt látjuk, hogy kemény szívűek, hálátlanok, igazságtalanok, dölyfösek, és csak önnönmagukat szeretik, másokkal pedig nem törődnek: ilyenek, ez a természetük. Felháborodni ezen, az olyan, mintha nem bírnánk elviselni, hogy a kő leesik, vagy a láng felfelé tör.
Sokszor könnyebb és hasznosabb összeférni a többiekkel, mint arra törekedni, hogy a többiek alkalmazkodjanak hozzánk.
Az ember az egyetlen állat, amely pirulni tud - és okkal.
A jövő gyárának csak két alkalmazottja lesz: egy ember és egy kutya. Az ember dolga az lesz, hogy etesse a kutyát, a kutyáé pedig az, hogy ne engedje az embert hozzányúlni a berendezésekhez.
Kell lennie egy istenszerű helynek valahol a magasban, ahonnan minden embert egyformán lehet megítélni, és ahonnan nem egymás ellen uszított ellenségnek látszanak, mint valami életfogytig tartó hokimeccsen, hanem lármás, lökdösődő tömegnek, amely eggyé válik a maga dicsőséges tökéletlenségében.
Kifordítva mindenki rózsaszín.
Ahányszor csak azt mondja valaki neked, "majd én segítek", gyorsan kapaszkodj bele a pénztárcádba!
Eszméinket, amelyekre az életben szükségünk van, talán háromezer évvel ezelőttről hoztuk magunkkal. A mi ténykedésünk kimerül abban, hogy fel-felszítjuk a régi parazsat.
A legbölcsebben az él, aki megveti kora erkölcseit, míg ő maga azok szerint él.
Mind úgy hisszük, hogy mi magunk vagyunk saját sorsunk kovácsai, és képesek vagyunk megváltoztatni azt. De tényleg van választásunk felemelkedés és bukás közt? Vagy egy felsőbb hatalom irányít minket? Az evolúció az, ami kézen fogva vezet minket? A tudomány mutatja az irányt? Vagy Isten az, ki közbeavatkozik, és óv minket? Minden hencegés ellenére az emberiség szomorú kiváltsága, hogy képtelen megváltoztatni saját sikerének útját. Csak arra képes, hogy eldöntse, hogyan nézzen szembe a sors kihívásaival. Reméljük, lesz hozzá elég bátorsága.
A hatalom porondjain először meg kell értened, hogy mindenki hazudik, csal, és hogy nincs barátod. A paradoxon az, hogy nem mindenki hazudik, csal, és vannak barátaid. A probléma ott lakozik, hogy az egyik mosolygó arc és kézfogás ugyanolyan, mint a másik, és ha tökéletes hazugok vesznek körbe, miként tudod megkülönböztetni az igazat a hamistól, barátot az ellenségtől? A legjobb,ha mindenkivel illemtudóan viselkedsz, kedvesen, mosolyogva, bólogatva; légy barátságos, de soha ne légy barát, mert soha nem tudod megmondani, ki van az oldaladon.
Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van...
Facebook
Pinterest