Idézetek a társadalomról
A tudattalan nem törölhető el kiáltványokkal vagy tiltásokkal.
Víz és por. Csókolóznak egy pocsolya tetején. Ölelkeznek, sárrá koldulva végzetük... Arcukat egymás sarával kenik. Álarcot akar hazug világuk.
Olyan kor van most, hogy a nyomulás általános követelmény, a vonulás többiekkel menni, max. előzgetni, ennyi.
Ez hát civilizációnk nagyszerű csodája! A szerelmet egészen mindennapivá tették!
Antivirtuális valóság-valóban, űrkréta korban - emberszaurusz énünk digitális kőbaltát markol...
A tulajdonképpeni tömegember elvi alapon nem lát be semmit, és erre egyáltalán nincs is szüksége, mert az egyetlen, aki hibát követhet el, az a nagy Anonimus, akit konvencionálisan "államnak" vagy "társadalomnak" neveznek.
A nyájban nincs kétely, és a nagyobb tömeg mindig a jobbik igazság birtokosa - de a nagyobb katasztrófák is benne gyökereznek.
Más klíma más szokást s viselkedést kívántat. (...) A más beszéd, a más észjárás és a tett gyakran megszégyenít újonnan jötteket.
Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.
Milyen sivár az a kor, melyben könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet!
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.
Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell, neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt, de ha megkaptad, már nem érdekel, ott rohad a szemétdombon majd.
Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika.
Joszif Visszarionovics Sztálin
Még egyszer elmondom csendben az imámat: Uram, az emberek gyarlók és hibáznak... Vége a világnak!
Facebook
Pinterest