Zach LeBeau

Mindig meg van bennünk a lehetőség, hogy még magasabbra törjünk. Mindig mindent és bármit felülmúlhatunk. Minél őszintébbek vagyunk, annál több sallangot vetünk le magunkról, és annál nagyobb összhangba kerülünk saját magunkkal.

Ha el akarok valamit érni, akkor rá kell jönnöm, hogy bizonyos érzelmek és vágyak összeillenek azzal, amit akarok, és ezek segíteni fognak álmom megvalósításában, míg némely érzelmek és vágyak megnehezítik ezt. Ha elég őszinte, felelősségteljes és megbízható vagyok, akkor biztos lehetek benne, hogy bármi is legyen az álmom, képes vagyok megvalósítani.

Lehet, hogy nem vesztettem el annyi mindent, mint ahogyan gondoltam, és lehet, hogy annyi mindent sem szereztem meg, ahogyan gondoltam. Lehet, hogy annyira kapcsolatban vagyok az élet csodáival, amennyire csak lehet.

Nem érdemelsz kevesebbet, mint az egész szívem. Sajnálom, hogy nem tudtam neked adni az egész szerelmem. Te vagy az első nő, aki mellett egész embernek éreztem magam, aki mellett úgy éreztem, rendben van, ha saját magam adom, sőt talán még különleges is vagyok.

Amikor két ember kapcsolatba lép egymással, akkor mindkettejüknek engedni kell egy kicsit. Olyan ez, mint az adok-kapok.

Elszomorít, hogy az emberek mindig a kisebb ellenállás felé mennek, ahelyett, hogy valami magasabb szintű dologra törekednének.

A legtöbb ember nincs kész arra, hogy szembenézzen a valósággal. Miért pont én legyek az, aki szembesíti őket vele? Úgyis csak megfutamodnak előle.

Hányszor kell még padlót fognom ahhoz, hogy rájöjjek, már nincs erőm felállni? Hogy már nincs erőm felkelni és tovább harcolni az életemért? Lehetséges az, hogy az ember akkor is ráébredhet, hogy melyik úton kéne haladnia, amikor már nincs elég ereje ahhoz, hogy megmozduljon.

Magam mögött kell hagynom a büszkeségemet, mert az csak határokat és gátakat épít, félreértéseket szül, és megakadályozza az elmét abban, hogy kinyíljon, befogadóvá és elfogadóvá váljon.

Nem az ő szerelméért kell felelősséget vállalnod, hanem a sajátodért! Azzal tetted tönkre az összes eddigi jelentős kapcsolatodat, hogy olyasvalamiért próbáltál felelősséget vállalni, ami nem a tiéd volt. Ezzel olyan állapotot hoztál létre, amely a kölcsönös függésről, az önállótlanságról és a tisztelet hiányáról szólt.

Azt hiszem, fogalmam sincs, hogy mit csinálok, pedig szeretném tudni. Tudatában szeretnék lenni a gondolataimnak, és annak, hogy miért pont ezeket gondolom. Tudni szeretném, hogy miért csinálom azt, amit csinálok, kézben szeretném tartani a tetteimet. Tudatában szeretnék lenni érzelmeimnek, és ki is szeretném tudni fejezni azokat. Cselekednem kell. Hosszú listákat írhatnék azokról a dolgokról, amelyeket meg kellene változtatnom magamban annak érdekében, hogy jobb emberré, jobban működő emberi lénnyé válhassak. Tisztában vagyok ezzel, csak azt nem tudom, hogy valósítsam meg.

A tudatosság az igazság utazása. Tudom, hogy ez ködösen és idealisztikusan hangzik, de nem vagyok valami boldog, és kétségbeesetten azzá szeretnék válni. Úgy érzem, hogy valahol mélyen bennem lakozik a boldogság elérésének képessége. Azt gondolom, hogy azért voltam eddig ilyen boldogtalan és összezavarodott, mert valamiért ez akartam lenni. Úgy érzem, hogy nem akarok boldogtalan lenni, legalábbis ezt mondom, de a cselekedeteim, gondolataim, vagy az, ahogyan a gondolataimat értelmezem, mást mondanak.

A nők olyanok, mint a pénz: minél tovább tartod magadnál őket, annál nagyobb bajba kerülsz. Úgyhogy jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőlük

Alig kaptam levegőt, egész lényem meghajolt szépsége előtt. Szeméből őszinteség sugárzott, mosolya lecsillapította a bennem lévő nyugtalanságot. Finom vonásainak láttán meg akartam őt védeni saját magamtól. Egy pillanatra gyengédséget éreztem közöttünk.

Boldoggá tesz, amit csinálsz? Ha nem, akkor csinálj valami mást! Boldog vagy ott, ahol vagy? Ha nem, akkor menj máshová. Ha itt sem vagy boldog és máshol sem voltál az, akkor nem a helyet kell megváltoztatnod, hanem a hozzáállásodat.