Voltaire

Úgy döntöttem, hogy boldog leszek, mert az nagyon egészséges.

Ha egyszer a fanatizmus megfertőzte az agyat, a kór jóformán gyógyíthatatlan. E járványos nyavalyának nincsen más orvossága, mint a filozófia szelleme, amely lépésről lépésre terjedve végül is ki fogja pallérozni az erkölcsöket, és megelőzi a rossz térhódítását. (...) A filozófiának ugyanis az a hatása, hogy megnyugtatja a lelket, a fanatizmus pedig nem fér össze a nyugalommal.

Az előítélet nem egyéb, mint vélemény ítélet nélkül. A gyermekeknek az egész világon olyan véleményeket sugallnak, amilyeneket csak akarnak, s előbb, mintsem a gyermek képes volna ítélkezni.

A muzulmánok minden keresztény vallást babonasággal vádolnak, mások viszont őket mondják babonásnak. Ki lehet bíró ebben a nagy pörben? Maga az értelem? De hiszen valamennyi felekezet azt állítja, hogy az értelem az ő oldalán áll. Így hát az erő bíráskodik, s ez így lesz mindaddig, míg az értelem elegendő számú koponyát át nem hat, és le nem fegyverezi az erőt.

Mi a türelem? Az emberiség osztályrésze. Gyarlóságokból és tévedésekből vagyunk összegyúrva valamennyien, bocsássuk meg hát kölcsönösen ostobaságainkat: ez a természet legfőbb törvénye.

Kedves barátom, most már nincs itt az ideje, hogy ellenségeket szerezzek.

Azt akarod, hogy még szeretni tudjak? Add vissza hát a szerelem éveit, add vissza, ha bírod, szürkület idején a hajnalt. Kétszer köszönt be a halál: először akkor, amikor már nem szeretünk és nem szerettetünk. Ez a halál a legkegyetlenebb, semmi az, ha az élet vész el.

Ne hagyd a tökélyt a jó ellenében hatni.

Tégy jót, és nem lesz szükséged ősökre.

Muszáj bevallani - hogy létezik - a rosszat. Az eredete még egészen titokzatos, A jó szerzőjétől származna tán a rossz?... De hogy képzelhető, hogy maga Isten az, aki Egyfelől fiait kegyelmében füröszti, Másik kezével a rosszat zúdítja le? Melyik szem láthat ily titkoknak mélyire? Tökéletes lényből rossz létre nem jöhet, De máshonnan se - mert minden belőle lett. És mégis létezik - ó fájdalom - a rossz. Mily döbbenetes ez, mennyire paradox!

Alighanem csak a kötözni való bolondok tagadják, hogy a gyomor azért teremtetett, hogy emésszen, a szem, hogy lásson, a fül, hogy halljon. (...) Igen, mondják, de ha Isten egyvalamit szemmel láthatóan szándékosan teremtett, akkor mindent szándékosan kellett tennie. Nevetséges volna egy adott esetben elfogadni a Gondviselést, a többi esetben pedig tagadni. Mindazt, ami létrejött, Isten előre látta és elrendezte. Nincsen elrendezés cél nélkül; nincs okozat ok nélkül; tehát minden egyformán egy végső ok eredménye.

Szívet nem azért adtál nekünk, hogy gyűlöljük, kezet nem avégett, hogy öldököljük egymást; tedd, hogy kölcsönösen egymás segítségére legyünk e keserves és kurta élet terheinek elviselésében.

Börtönnek tudni a világot, s halálraítélt gonosztevőnek benne az embert - ez fanatikus gondolat; a kéjek kertjének hinni, ahol csupa gyönyör vár ránk -, ez egy szibarita révedezése. Azt gondolni, hogy a föld, az ember, az állat olyan, amilyennek a Gondviselés rendje szerint lennie kell - azt hiszem, egyedül ez méltó a bölcs emberhez.

Az élet olyan, mint Damoklész lakomája, a kard mindig ott lóg a fejünk fölött.