Voltaire

A világ olyan, mint egy öreg, kacér nő, aki leplezi a korát.

A föld egy óriási színház, amelyben más-más néven ugyanazt a tragédiát játsszák.

A társadalom a nőktől függ.

Minden országbn az számít erénynek és bűnnek, erkölcsileg jónak és rossznak, ami hasznos, illetve ami ártalmas az illető társadalomra nézve.

A szent szűz fiának halála óta valószínűleg nem múlt el egyetlen nap sem, hogy ne öltek volna meg valakit az ő nevében.

Mindenki egy orral és öt ujjal születik, de senki sem születik az isten eszméjével.

Gondolj magadra, és hagyd meg másoknak is a jogot, hogy ugyanígy tegyenek!

A munka (...) arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget.

Ha csak két ember lenne a világon, vajon hogyan jönnének ki egymással? Segítenék egymást, bántanák egymást, hízelegnének egymásnak, kígyót-békát kiabálnának egymásra, csatáznának, kibékülnének; sem egymással, sem egymás nélkül nem élhetnének.

- Hogyan imádják az Istent Eldorádóban? - Sehogysem imádjuk (...), nincs mit kérni tőle, mindennel elárasztott, amire szükségünk van; folytonosan köszönetet mondunk neki.

A legszebb gondolat is elveszti értékét, ha ostobán fejezik ki, és unalmat kelt, ha ismételgetik.

Semmivel sem meglepőbb dolog kétszer születni, mint egyszer; a természetben minden feltámadás.

A sorsunk rettegés, minden nézet szerint, s olyan, mit biztosan hihetnénk, semmi sincs, És a természetet kár is kérdezni, néma: Isten kell, hogy legyen, ki szól is hozzánk néha.