Voltaire

Orvosok gyógyszereket rendelnek, melyekről csak nagyon keveset tudnak, betegeiknek, akikről még kevesebbet tudnak, olyan betegségekre, melyekről semmit sem tudnak.

Életünk első felében az egészségünket áldozzuk fel a pénz megszerzéséért, a második felében a pénzünket áldozzuk az egészség visszaszerzéséért. És közben megromlik az egészség, és eliramlik az élet.

Aki megbocsátja a gaztettet, cinkossá lesz.

Az élet olyan, mint a hajótörés. De soha ne felejtsünk el énekelni a mentőcsónakban!

Az orvoslás tudománya abban áll, hogy lekösse a beteg figyelmét, amíg a természet meggyógyítja a betegséget.

Úgy látszik (...), hogy az emberek megrontották a természetet, mert nem születtek farkasoknak, és lám, mégis farkasok lettek. Az Úristen nem adott nékik huszonnégy fontos ágyúkat, se szuronyokat, s mégis csináltak maguknak ágyúkat és szuronyokat, csak hogy elpusztítsák egymást.

A szerelem az emberi nem magasztos vigasztalója, a világ fennkölt megtartója, érzékeny lelkek öröme, igen, a gyenge szerelem.

Nincs okozat ok nélkül (...), minden egyetlen láncot alkot, s minden a legeslegjobb rendben.

Bizonyos (…) s kimutatható, hogy nem is lehetnek másképp a dolgok, mert ha már mindennek célja van, minden, ugyebár, szükségképpen a legeslegjobb célért is van. Orrunk például azért van, hogy legyen min hordani a szemüveget, s lám ezért is hordunk szemüveget. Lábunk láthatólag arra való, hogy nadrágot húzzunk rá, ezért is van nadrágunk. A kövek arra termettek, hogy szépen megfaragjuk őket, no meg persze, hogy kastélyokat építsenek belőlük.

Sok ember szeme láttára mindenki bátran hal meg.

Az optimizmus (...) semmi más, sajnos (...), mint annak a dühös bizonygatása, hogy minden a legeslegjobb, mikor minden a legrosszabb.

Bolondok csodálnak csak mindent egy közismert szerzőnél. Én magamnak olvasok; azt szeretem, ami nekem való.

- Mi végből teremtették a világot? - Hogy legyen min mérgelődnünk.