Stephen King

Az ígéret arra való, hogy megszegjék.

A férfiak csak nevetnek. Gyerekkorukban mindannyian leestek a fáról és eltörték a karjukat, és mindannyian emlékeznek arra, hogy micsoda kis csínytevők voltak. Arra viszont nem emlékeznek, hogy az anyjuk az éjszaka közepén felkelt, hogy beadja nekik az aszpirint.

Lám, mennyire utánozza az élet a művészetet! És minél durvább a művészet, annál pontosabb az utánzat.

Mind ugyanúgy rázkódunk kilenc hónapon át a skatulyában, és utána pörögni kezd a kocka. Vannak, akik csupa hetest dobnak, és sajnos vannak, akiknek csak kettes jön ki. A világ már csak ilyen.

Minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral.

Létezik-e pokol, vagy mi teremtjük meg a magunk poklát itt a Földön?

A rosszra mindig még rosszabb következik. Az ember azt hiszi, hogy már megtörtént a legrosszabb, hogy minden rémálma eggyé olvadt egy képtelen és mégis létező, valóságos borzadályban, és egyetlen vigasza, hogy rosszabb már nem érheti - ha netán volna is ilyen, az értelme megpattanna a láttán, és már nem fogná fel. De a rosszabb igenis bekövetkezik, az ember értelme nem pattan meg, és az élet megy tovább. Úgy lehet, tisztában vagyunk vele, hogy a világ nem tartogat számunkra több örömöt, hogy amit tettünk, mindörökre megfoszt a remélt haszontól, kívánhatjuk, hogy vajha mi haltunk volna meg a másik helyett - és az élet mégis megy tovább. Felismerjük, hogy a magunk felidézte pokol mélyére süllyedtünk, és mégis élünk tovább, egyik napról a másikra - mert mást nem tehetünk.

A ördög, akit ismersz, még mindig jobb annál az ördögnél, akiről fogalmad sincs.

A látomásos embereknek mindig is el kellett viselniük a gúny tüskéit.

Az igazi rémület fizikailag minden érzelem közül a legbénítóbb. Kimeríti a belső elválasztású mirigyeket, izomfeszítő szerves vegyületeket pumpál a véráramba, fölgyorsítja a szívverést, kifárasztja az agyat.

A fikciós elbeszélés egyike azon létfontosságú módozatoknak, amelyekkel életünknek és a magunk körül látott, sokszor elborzasztó világnak értelmet próbálunk adni. Az elbeszélések azt sugallják, hogy néha (...) a dolgoknak értelmük van.

A helyi politikusok nem sokat tudnak, a helyi zsaruk jóval többet, de a helyi újság főszerkesztője mindent tud.

Ketten is csak akkor tarthatnak titkot, ha az egyikük halott.

A kollégák ostobasága egyszerűvé teszi az életet.