Raphaëlle Giordano

A középutat kell megcéloznia: ne legyenek megvalósíthatatlan vágyképei, de leértékelt ambíciói sem.

A szerelem olyan mint egy növény, sok gondoskodást igényel, és akkor növekszik szépen, ha öntözik.

Fontos az (...), hogy kibogozzuk a múlthoz kötő szálainkat. (...) Lehet, hogy a mai életének egyes helyzetei újra újra aktiválják a múlt sebeit.

Tudni kell a megfelelő távolságból szeretni. Mint a gumi: ne legyen se túl laza, se túl fojtogató, különben a végén elveszítjük a kapcsolatot. Meg kell találni a megfelelő feszességet.

Mernem kell felrúgni a kereteket, az elvárásokat, a megszokást! Izgalmasra cserélni a megnyugtatót!

Semmi sem sürgetőbb, mint megvalósítani önmagunkat!

Ne azon gondolkodjon, képes-e rá, inkább azt kérdezze meg magától, van-e hozzá kedve.

Rendszeres munkát és erőfeszítést kíván, hogy jobb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb emberek legyünk. (...) Nem az a nehéz, hogy megtudjuk, mit kellene tennünk, hogy jobban legyünk, hanem az, hogy határozottan elkötelezzük magunkat, és végre áttérjünk az elméletről a gyakorlatra.

Amikor változásról beszélünk, sokan valami hatalmas, radikális dologra gondolnak, holott az élet döntő változásai apró, látszólag semleges átalakulásokkal kezdődnek...

A félredobott gyermekkori álmok elkerülhetetlenül megsebzik a szívet.

Ellaposodott a kapcsolatunk, ahogy egy túl sokáig rágott rágógumi is elveszti az ízét...

Szerelmünk, amely egykor vad és burjánzó dzsungel volt, az évek múlásával rendezett francia kertté alakult át: kiszámítható volt és sima, egyetlen fűszál sem lógott ki a sorból.

A szerelemnek áradnia, ragyognia, izzania kell.