Raphaëlle Giordano

Egy nap Elméletbe költözöm, mert Elméletben minden jól működik.

Dönthetünk úgy, hogy olyan emberek leszünk, akik nem csak elszenvedik a mindennapokat, hanem teljességben élik meg az életet.

Ne hasonlítsuk össze azt, ami nem összehasonlítható. Nem mindenki számára egyforma a boldogság vagy a boldogtalanság mércéje.

Hatalmunkban áll megváltoztatni a gondolatainkat. Nem független az akaratunktól, hogy valamit rózsaszínre vagy feketére festünk. Dolgozhatunk az elménken, hogy többé ne ártson nekünk: csak egy kis elszántság, kitartás, és módszeresség kell hozzá.

A legtöbb dolog, ami az életben történik velünk, attól függ, ami idefent zajlik (...). Idefent, a fejünkben. Az elmének hatalmas ereje van! Nem is képzeli, mekkora hatással vannak a gondolatok a valóságra.

A boldogság képességén dolgozni kell, nap mint nap edzeni kell. Újra végig kell gondolni az értékek rendszerét, át kell hangolni a tekintetet, amellyel a világot és az eseményeket nézzük.

Sajnos az iskolában nem tanítják a boldogság képességét. Pedig vannak rá technikák. Hiába dúsgazdag valaki, még lehet végtelenül boldogtalan, vagy éppen fordítva, szinte nincstelen, és mégis úgy élvezi az életet, mint senki más...

Nincs rosszabb annál az érzésnél, hogy elmegyünk az életünk mellett, csak mert (...) nem maradunk hűek legmélyebb értékeinkhez, a gyerekhez, akik egykor voltunk, az álmainkhoz.

Ugyanakkora szükségünk van arra, hogy az életünknek értelme legyen, mint arra, hogy legyen miből élnünk. (...) Nem szabad félvállról venni a lélek bajait.

Semmi nem fontosabb annál, hogy olyan életet éljünk, mely méltó gyermekkori álmainkhoz.

A legszebb ékszernél is szebben csillog a jóság és a jóindulat! Kívül is látszik, ami belül van.