Nógrádi Gergely

Tudd elviselni, ha valamiben jobb vagy, mint a többiek!

Csak táncos lehet, aki kilenc év után kilép az intézet ajtaján. Másra nem készítik föl. Arra teszi az életét.

Nem könnyű túlélni, ha valakit megfosztanak az álmaitól.

Az emberek buták. Azt hiszik, az életben a halál a legrosszabb dolog.

Késő ősszel valahogy közelebb kerül az ember az élete végéhez.

Egyik nap felfalja a másikat, s tán örökre elveszett annak a jelentősége, hogy felébredek-e a következő reggelen.

Az élni akarás igen hasznos lehet, ha egy napon nyakunkra ül a kegyetlen gyász.

Nekünk, alacsony sorúaknak már csak ez jut osztályrészül. Csekélyke élet tele szenvedéssel, majd a megváltó kór.

Vége hát. Szeretett, remélt, szenvedett, elmúlt. Ilyen az élet. És ennyi.

A levelek (...) pusztulásukban sokkal hasznosabbak, mint élettelin fürdőzve a tavaszi fényben. Miután ősszel lehullnak, rothadva táplálják a földet, így lesz a talaj dúsan termő. Velünk, szürke átlagemberekkel se más a helyzet. Igazi hasznot csak halálunkkal hajtunk.

Az életben semmit sem kapunk ingyen, csak a napsütést.

A férfiak gyermekek a vágyaikban.

Hány és hány háborodott remete tengeti el az életét a Mindenható emlegetéséből! Sőt, akad példa arra is, hogy Isten szolgájának lenni egyeseknek kiváltképp gyümölcsöző üzletág. A hit megment a kétségbeeséstől, és ezért semmi pénzt nem sokallnak az Úr megtévedt bárányai.

Aki nagyon akar hinni, az hinni fog.

Hiába a halottaink utáni vágyakozás mardosó fájdalma, hagynunk kell őket elmenni - hogy örökre velünk maradhassanak.