Nógrádi Gergely

Attól nem leszünk jók, hogy mások még nálunk is rosszabbak.

Vannak emberek, akik megszállottan mások megmentésére teszik fel az idejüket, az energiájukat, s néha a méltóságukat is. Életük a bátorság és az önfeláldozás példája.

Harc nélkül az élet egy nagy halom kacat. (...) Másképp esélyed sincs meglelni a drágakövet a szemétdombon.

A jelenre korlátozott lét életképtelenné teszi az embert! Igenis szükségünk van a múlt tapasztalataira!

Minden ember arra vágyik, hogy kedvesek legyenek vele. Különösen a halál kapujában.

Mindig is menekültem azoktól az emberektől, akik számára puszta érzéki gyönyör az élet. Sürögni kell, gályázni, előbbre jutni, mert a munka ad értelmet mindennek.

Addig álmodjon az ember, amíg lehet, igaz? Mert aztán esetleg beléköltözik egy tumor. És a nagy eszmék, a világmegváltó tervek egy pillanat alatt semmivé lesznek.

A betegség az életet eszközzé alázza. A gyógyulás, vagy a túlélés eszközévé.

A nők szeretik idealizálni a pasast, akihez tartoznak. Sokszor nem is gyanítják, hogy milyen középszerű az a férfi, aki mellettük él.

Ahhoz, hogy csodálatos gyerekkorod legyen, csodálatos szülőkre van szükséged. Csodálatos szülő pedig egyetlen módon lehet az ember: ha nagyon szereti a gyerekét. És ha jól szereti. Ha hagyja, hogy tegye a kicsi, amit szeretne, ugyanakkor figyeli, hogy mit tesz a gyerek nagyon jól.

Minden emberben lakozik valami jó, csak néha egészen nagy türelemre van szükség, hogy ezt a jót észrevegyük.

Minden halál magában hordozza az újjászületést.