Mérő László

A varázsigék legérdekesebb tulajdonsága, hogy folyton elfelejtjük őket, általában épp akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.

A varázsigék mindig a lehető legegyszerűbb szavak.

A lelkiismeret sokszor sikerrel akadályozza meg a rideg racionális ész hibáit, máskor viszont a racionális ész segít, hogy érzelmeink vagy lelkiismeretünk szavára ne ragadtassuk el magunkat túlságosan. Nincs általános szabály, amely megmondaná, mikor melyiknek van igaza.

Van úgy, hoy az igazság kimondásával sokkal fontosabb alapelv sérül, mint maga az igazmondás. Ilyenkor a legjobb hallgatni, és erre meg is kell adni egymásnak a lehetőséget.

Nem kell mindig minden jogos kérdést feltenni.

Nem azért nevetünk, mert örülünk, hanem azért örülünk, mert nevetünk.

Valamennyien elhagyjuk időnként a jól bevált járt utat, és néha jól is tesszük!

Aki szellemileg örökifjú, azaz egész életében nyitott marad mindenre, az keményen megadja az árát: soha nem mélyül el semmiben.

A társadalomtudományok is modellekkel dolgoznak, és sokszor matematikai modellekkel. A társadalomtudósok azonban sohasem gondolták, hogy erre azért van szükség, mert a társadalom (vagy mondjuk a gazdaság) "könyve" a matematika nyelvén íródott.

Valójában a tudomány sohasem fedez fel semmi újat. Az újat mindig az emberi intuíció fedezi fel, a maga egyéni és más emberek számára nemigen követhető útján. A tudomány csak arra alkalmas, hogy az intuitíve meglátott igazságokat szigorú módszerességgel bebizonyítsa.

A világ már csak ilyen: ellentétes erők folyton változó egyensúlya tartja össze.

Létfontosságú, hogy az ember időnként olyasmivel foglalkozzon, ami nem létfontosságú.

Ha mindenki egyformán gondolkodna, semmi értelme nem lenne a lóversenynek.

Ha valami nem racionális, abból nem etkezik, hogy irracionális, vagyis ésszerűtlen.

Az is racionális, ha az ember számol saját irracionalitásával.