Mérő László

A művészet nem a szépségről szól, hanem a különösségről. Az, hogy a művészet többnyire (de távolról sem mindig) szép dolgokat hoz létre, nem cél, hanem következmény. Ha sikerül megragadóan ábrázolni az egyediben az általánosat, azt hajlamosak vagyunk akkor is szépnek érzékelni, ha amúgy távolról sem szép maga a dolog, amit ábrázol. Van olyan művészinek tűnő alkotás is, ahol érezhető, hogy a szépség önmagában cél, és nem csak a különösség következménye - nos, az ilyet szokás giccsnek nevezni.

A művészetben tisztán a racionális értelem segítségével csakis giccset lehet alkotni.

A tudományos paradigmák jönnek és mennek, a művészeti irányzatok még inkább. A mágia mindenféle ágaiban a best practice dominál, az is napról napra változik. A misztikában mindig a végső stabilitás, a nirvána elérése a cél, de az ehhez vezető út következő állomása napról napra változhat.

A hit úgy működik a gondolkodásban, mint a hajó tőkesúlya. Nem segít a haladásban, de nagyfokú stabilitást, iránytartást, szilárdságot biztosít.

Ez az, amit nem tanítunk meg eléggé a diákjainknak: hogyan legyenek okosan, termékenyen buták. Azt megtanítjuk nekik, hogyan tegyenek magukévá hatalmas ismeretanyagokat, szerencsés esetben még azt is, hogy ezeket szükség esetén alkalmazni is tudják. Arra azonban nagyon kevés alkalom nyílik a tanulmányaik során, hogy valami olyan dologgal foglalkozzanak, amit a tanáruk sem tud. Természetesen a diákok többsége nem fogja megoldani ezeket a problémákat, az is lehet, hogy egyikük sem. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy jól megválogatott problémák esetén a megoldás sikertelensége tanulságosabb lehet, mint a megoldás lenne.

A nemtudás nem azonos a tudatlansággal. A tudatlanság orvosolható tanulással, a nemtudás érzése viszont annál erősebb, minél többet tudunk. Sokat kell tanulni ahhoz, hogy elérjük a termékeny nemtudás állapotát.

Az emlékezés többnyire nem a dolgok pontos felidézését, hanem újrakonstruálását jelenti.

Én addig utáltam a polkorrektséget, amíg mostanában nem lett kötelező utálni.

Az ember a saját agyrémeit nem kényszeríti rá a diákjaira.

Magyarországon a kompromisszum szitokszó. Magyarul mondunk olyat, hogy rossz kompromisszum, az angolban ilyen szóösszetétel nincs, ott a kompromisszum eleve üdvözlendő.

A fajunk megismerése értelmében természetesen van helye a felvetésnek, hogy ismerd meg magadat. Nem véletlen ugyanakkor, hogy ez a kérdés sokáig tabunak számított, ugyanis ebben a témakörben könnyen olyan kérdést tehet fel az ember, amire, ha megkapja a választ, nem nagyon marad kedve élni.

A best practice-t, skilleket el lehet magyarázni, de a mázlit nem. Az Apple, a Facebook, a Microsoft vagy a magyar LogMeIn, a Prezi attól is lett igazán nagy siker, hogy jókor volt jó helyen: valaki éppen találkozott valakivel, éppen felmerült egy probléma, amire ezek a cégek megoldást nyújtottak. Ezt pedig senki sem tudja megtanítani a hallgatóknak, sem Steve Jobs, sem Elon Musk.

Válságok mindig lesznek. Történelmi tapasztalat, hogy a dolgok idővel összeomlanak. Előbb-utóbb olyan válság is lesz, ami az emberiség fennmaradását kérdőjelezi meg. A kérdés az, hogyan tudunk ebből kikecmeregni. A hagyományos módszerek szerint meg kell próbálni mindenre választ adni, megoldást találni. Ez nem fog menni. Ami megy - és ezt teszi az emberiség évezredek óta - , az az, hogy oké, a válság mindent elvitt, ami most érték, ám a régi dolgok közt is fellelhetők értékek, amiket nem tett tönkre a válság, mert nincsenek előtérben.

Sose akartam olyan gyereket nevelni, aki mindenben egyetért velem, mert ha mindenben egyetért, akkor követ a szakadékba is.

Az ember önismerete (...) torz, hiszen ha érdekemben áll, hogy magam elől elrejtsek valamit önmagamról, meg is fogom tenni.