Mérő László

Aki csak azzal járult hozzá a sikerhez, hogy néhány ígéretes zsákutcának a végére járt, az is el tud számolni az életművével. Boldog, csodamentes életet élt, tisztességes munkát végzett.

Természetes és helyénvaló, hogy az embernek fiatalkorában nagy álmai vannak, de legalább olyan fontos, hogy ezeket az álmokat idővel szembesítse a realitásokkal és képességeinek korlátaival.

Ami ma zseniális új eszme, az holnapra a legalapvetőbb tudásanyag részévé válik, és ehhez ugyanúgy kellenek a korántsem zseniális tanáremberek, mint a sohasem látott, a korábbi gondolatokból egyáltalán nem következő, mégis helytálló és nagyhatású eszméket megalkotó zsenik.

A zseniben az a legcsodálatosabb, hogy érthető - noha ehhez szükséges lehet egy-két kiemelkedő tehetségű nem zseni, aki az elsők között érti meg és mások számára is érthetővé teszi a zseni gondolatait.

Gyakorlott kocsmalátogatók mondják, hogy a verekedés közeledtét leggyakrabban ez a kérdés jelzi: "Mi van? Mi van? Mi van?" A dolgok kimenetele ilyenkor már nem kérdéses, és a kocsma eddigi nyugodtan iszogató, szelíd világa hamarosan átvált a verekedés vad világába. A tudomány művelői is időnként elcsodálkoznak, és ilyenkor egyre gyakrabban kérdezik: "Mi van? Mi van? Mi van?" A tudományban is ez jelzi a legjobban előre a radikálisan újfajta modellek megjelenését.

Csak olyan ember számára éri meg befektetőnek lenni, aki mentalitásánál fogva fel tud épülni egy totális csődből. Nem igazi befektető az, aki élete során legalább egyszer-kétszer nem ment tönkre, és nem épült utána újra fel.

Egy befektető esetében egy csőd nem jelent sikertelenséget, hanem tevékenységének kellemetlen, de időnként szükségszerűen bekövetkező velejárója.

Az agy működése igazán kaotikus, nem a szívé.

Ahogy a zseniben az (...) a legérdekesebb, hogy érthető, a káoszban is az, hogy elvileg egyszerű.

Az ember az egyetlen olyan lény, amely folyamatosan gondolkodik, ezzel biztosítva azt, hogy a káosz a maga teljes pompájában ki tudjon teljesedni agyának működése közben.

A természet (...) nem ervez semmit, az egyszerűen csak működik, úgy, hogy érvényesíti a természeti törvényeket.

A fejlődés és a válság egy tőről fakad.

Előfordul, hogy egy nagyon logikus kérdésre az a helyes válasz, hogy rossz a kérdés.

Egy mai húszévesnek nem az a jó tanács, hogy "válassz valami olyan szakmát, amire jól fizető piaci igény van". Ki tudja, holnap is lesz-e rá igény. A jó tanács inkább valami ilyesmi: majdnem mindegy, mit tanulsz, csak amit tanulsz, azt vedd komolyan, értsd meg a dolgok összefüggéseit, és alakíts ki magadban egy olyan szakmai képet, amivel akárhogyan is fordul a világ, jól meg fognak fizetni, mert képes leszel beleilleszteni azt, amire majd éppen akkor lesz szükség.

Nem lehet mindig megbízható tudásunk arról, hogy tudásunk forrása mennyire megbízható.