Malcolm Gladwell

Nézzünk körül a világban! Mozdulatlannak, változhatatlannak tűnhet. De nem az. A legkisebb lökéssel - ha tudjuk, hol kell alkalmazni - kimozdítható.

A jellem inkább szokások, hajlamok és érdeklődési területek laza szövedéke, amelynek megnyilvánulásai időnként a körülmények és a viszonyok függvénye. Azért tűnik úgy, hogy a legtöbbünknek állandó jelleme van, mert a legtöbbünk jól tudja kontrollálni környezetét.

Ha betörnek egy ablakot és kijavítatlanul marad, az arra járók azt gondolják, hogy senki nem törődik a házzal és senki nem felelős. Hamarosan egyre több ablakot törnek be, és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed; jelzést adva arra, hogy mindent szabad. Egy városban viszonylag kis problémák - graffiti, köztéri rendetlenség, zűrzavar, agresszív koldulás - azonosíthatók a betört ablakkal; ezek mind felhívásnak számítanak komolyabb bűncselekmények elkövetésére.

Úgy kell tanítani gondolkodni a gyerekeket, ahogy a gyerekek tanítják magukat gondolkodni - történetek formájában.

A tévé olyan, mint a nátha: a járvány igen gyorsan terjed a lakosság körében, de az ember általában csak szipog tőle egy kicsit, aztán pár nap múlva már nyoma sincs az egésznek.

A jó tanítás interaktív, egyénileg vonja be a gyereket a folyamatba, s minden érzékre hat, vagyis megfelel a gyerek személyiségének.

Amikor két ember beszél, nemcsak a testük és aurájuk kerül egymással harmóniába, hanem az ún. motoros mimikri hatása is működik. Ha mosolygó vagy fintorgó arcot látunk, visszamosolygunk vagy visszafintorgunk, igaz, csak olyan rövid ideig tartó izomaktivitással, amit csak elektromos szenzorokkal lehet érzékelni. Ha kalapáccsal ráütök az ujjamra, a legtöbb ember, aki ezt látja, elfintorodik: az én érzelmi állapotomat tükrözik. Ezt nevezik empátiának. Egymás érzelmeit utánozzuk, így fejezünk ki együttérzést, törődést és alapvetőbb szinten így kommunikálunk egymással.

Egyes értékesítői tankönyvek azt ajánlják, hogy a meggyőző személy próbálja leutánozni az ügyfél testtartását és beszédstílusát, hogy kapcsolatot alakítson ki vele. De erről bebizonyosodott, hogy nem működik. Ettől az emberek inkább kényelmetlenebbül érzik magukat, nemhogy oldódna a feszültségük. Ez túl nyilvánvaló utánzás.

Ismerőseink társadalmi erőforrások, és minél több ismerősünk van, annál erősebbek vagyunk, annál nagyobb társasági hatalmunk van.

A nagyvárosi élet anonimitása és elidegenedése megkeményíti és érzéketlenné teszi az embereket.

Amikor az emberek csoportban vannak, a cselekvés felelőssége megoszlik. A szemtanúk feltételezik, hogy valaki más majd segítséget hív, vagy úgy gondolják, hogy mivel senki más nem cselekszik, a nyilvánvaló probléma (...) valójában nem is probléma.

Közgazdászok gyakran emlegetik a 80/20 alapelvét, miszerint bármely helyzetben az adott "munkának" mintegy 80%-át a munkában részt vevők 20%-a "végzi el".

Mint a járványelméletnek nevezett teória kimondja: a gondolatok, a termékek, az üzenetek és a viselkedésminták is úgy terjednek, ahogy a vírusok.