Malcolm Gladwell

Az iparkodás lepipálja a tehetséget.

Mindig szem előtt tartjuk, milyen fontos szerepet játszik a boldogulásunkban a tekintély, a különböző erőforrások és az, hogy elit intézményekhez tartozunk. Az már ritkábban fordul meg a fejünkben, hogy az effajta előnyök mennyire behatárolják a választási lehetőségeinket.

A pénzt a bolond is el tudja költeni. Ha azonban az ember maga keresi meg, majd megtakarítja és késlelteti az örömet, amit a költekezés okoz, akkor tanulja meg értéke szerint becsülni.

Gyanítom, hogy sokkal nehezebb gazdag környezetben felnevelni a srácainkat, mint hinnénk. Az embereket tönkreteszik az anyagi gondok. De a nagy vagyon éppúgy tönkreteszi őket, mert kihal belőlük az ambíció, elveszítik büszkeségüket, és eltorzul az önértékelésük. Mindkét szélsőség megnehezíti az ember életét. Valószínűleg ez esetben is a középút a legjárhatóbb.

A vagyon mindig magában hordozza a tönkremenés csíráját.

Elég különös dolog, hogy napjaink oktatásfilozófiája szerint gyermekeink osztálytársaira a tanár figyelméért harcoló versenytársakként tekintünk, nem pedig szövetségesekként az ismeretek elsajátításának kalandjában.

Bizonyos időken és helyzetekben érdemesebb nagyhalnak lenni egy apró tavacskában, mint kishalnak egy nagy tóban, ugyanis a látszólagos hátrányról, hogy az ember kívülállóként a peremen találja magát, könnyen bebizonyosodhat, hogy egyáltalán nem is jelent hátrányt.

Benyomásainkat nem globálisan, a lehető legszélesebb összefüggésrendszerbe helyezkedve alakítjuk ki, hanem nagyon is lokálisan - az ugyanabban a csónakban evező társainkkal összehasonlítva magunkat.

Egy matematikai probléma megoldásában van valami élvezetes. Az ember szembetalálja magát egy problémával, aminek még nem ismeri a nyitját, de tisztában van vele, hogy vannak bizonyos szabályok, amelyeket követhet, és bizonyos megközelítésmódok, amelyeket alkalmazhat, és bár az eljárás során a közbenső lépcsőfokok gyakran még bonyolultabbak a kiindulási helyzetnél, a végeredmény már annál egyszerűbb. Az ember bizony örömét leli abban, ahogyan végighalad ezen az úton.

Amikor tanulunk, többnyire meglévő adottságainkból kovácsolunk tőkét.

A kényszerűségből eltanult készségek szükségképp hatékonyabban működnek azoknál, amelyeket könnyűszerrel szedünk magunkra.

Ha a gyerekeim meghalnának, valószínűleg eszemet veszteném a fájdalomtól. De orvosként az ember arra esküszik fel, hogy reményt adjon. Ez a munkája.

A bátorság nem olyan dolog, ami mindenkiben benne rejlik és a nehéz időkben csak úgy előjön. A kurázsi akkor jön, ha nehéz időket élünk át, és rájövünk, hogy mégsem olyan elviselhetetlen.

A szeretet nem mindig menti meg azokat, akikért küzdünk.