Laurell Kaye Hamilton

Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök.

Ha minden barátod ugyanazt mondja, amit a szíved is sugall, és csak a félelmeid tántorítanak el, légy úrrá magadon. Ne hagyd magad eltántorítani.

A szíved nem egy seb, amit piszkálgatni kell, vajon leválik-e már róla a var. Hagyd, hadd gyógyuljon be. Ha nem birizgálod megállás nélkül, ha adsz rá esélyt, akkor újra ép lesz, hidd el.

Van, hogy az ember megküzd a saját démonaival, és visszatoloncolja őket a mélybe. Van, hogy feladja. És van olyan is, hogy belefárad az öngyötrésbe, és inkább keres valaki mást, akit kedvére gyötörhet.

Senki nem szokott átkot szórni, mert nagyon sokat árt vele a saját karmájának is. Ha valakire átkot küldesz, az mindig visszaér hozzád. Anélkül soha nem hozhatsz létre igazán gonosz varázslatot, hogy ne fizetnél meg érte magad is. A szabály alól senki sem bújhat ki, még a halhatatlanok sem. Ez az oka annak, hogy olyan ritkák az igazi átkok.

A szerelem - ugyanúgy, mint a fájdalom - magánügy, addig, amíg nem akarod másokkal megosztani.

A hatalom megront, és a korlátlan hatalom korlátlanul ront meg.

Lehetsz a lehető legmélyebben, fordulhat ki az életed tövestül a sarkából, a világ meg se moccan, marad rezzenetlenül az, ami volt. És persze forog tovább. Gond nélkül.

Sem a szerelem, sem pedig a gonosz nem képes legyőzni mindent, de a gonosz cinkelt lapokkal játszik.

Az élet korántsem tökéletes, de (...) mégsem annyira reménytelen.

Nincs nagyobb kín, mint a szerelem. Mazochistáknak és kezdő önsorsrontóknak melegen ajánlom. Jobb híján.

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.