Karen Hawkins

A könyörületesség nem aranyban mérhető.

Birtokba vette a lány ajkát, ahogy addig soha senki. Még soha, egyetlen csók sem juttatta túl azon a bizonyos ponton, senki nem hatott rá eddig úgy, hogy még többet kívánjon, és senki tüze sem égette még úgy, mint ez a tűz.

Nagyon fontos, hogy megtanuljátok kimondani, amit gondoltok. Ez a legnagyobb ajándék, amit magatoknak adhattok, és annak is, akit szerettek.

A férfiak és a nők között az a különbség, hogy ha szerelmesek, akkor az egyik azt mondja, amit hallani akarsz, a másik pedig megteszi.

A jó élet a legjobb bosszú. Azok, akik bántani akarnak, nem tudnak több keserűséget okozni.

Egyszer mindenki életében eljön az idő, amikor dönteni kell, mi a fontosabb. Az, hogy igaza legyen, vagy az, hogy boldog legyen.

Nincs még egy olyan kötelék, mint amely egy anyát köt össze a gyermekével. Semmi nem tudja hangosabban megénekeltetni a szívedet, vagy megremegtetni a térdedet.

Kár, hogy nem láthatjuk magunkat olyannak, amilyennek mások látnak minket. (...) Néha szükség van arra, hogy kicsit távolabbról nézzünk valamire, ami túl közel van a szívünkhöz.

A szerelem gyakran az éjszaka leple alatt érkezik. Tündérlábain beoson, és csendben behálózza a szívedet. Észre sem veszed, amíg valaki fel nem ébreszt.

Csak egyetlen dolog van, ami rosszabb annál, ha az ember elveszíti a kedvesét. Mégpedig az, ha soha nem is volt neki.

Csak nagyon kevesen vannak, akik elmondják, milyenek a dolgok valójában. Szeressétek azokat, akik igazat mondanak, akár akarjátok hallani az igazságot, akár nem.

Nem tartom romantikusnak, amikor egy férfi azt mondja, hogy az életét adná azért az asszonyért, akit szeret. Sokkal jobban tetszik az a férfi, aki azért harcol, hogy életben maradjunk! Semmi romantikus nincs egy halott férfiban, akár a kedvesed, akár nem.

Az élet furcsasága, hogy néhány házasság részben tiszta szerelem, részben csupa csalódás. Néha pont az választja szét a házastársakat, ami máskor összeköti őket.

Mindannyian teszünk olyasmit, ami miatt szomorúak vagyunk, vagy amit később megbánunk. Valójában nem is lennénk emberek, ha nem követnénk el icipici hibákat újra és újra.