Karen Hawkins

Nem számított a múlt, vagy hogy mit hoz a jövő. Csak a jelen. Az évek során ezt a leckét is megtanulta: az élet ajándék, és nincs idő a részleteken vitatkozni.

Egy férfi életében eljön a pillanat, amikor megbánással tekint vissza élete egy pontjára - egy napra, egy döntésre, egy helyzetre, amikor habozott cselekedni -, amikor hagyott elillanni egy értékes lehetőséget. A megbánás meddő fogyatékosság. A múltat nem élhetjük újra.

Sose hagyd, hogy az összes lap egy nő kezében legyen!

Nem tudom, mi árulkodik jobban a lélekről: a nevetés vagy a sírás. Gyanítom, hogy az utóbbi, de remélem, hogy az előbbi.

Különös, hányszor nézünk szembe olyan változásokkal az életben, amelyekből csak előnyünk származik, mégis úgy küzdünk ellenük, mintha mérget, nem lehetőséget rejtenének.

Sose higgy a fülnek, míg a szem bizonyosságot nem ad!

A sors néha olyan útra lök, amelyre magunktól nem lépnénk.

Megéri törődni azokkal, akik törődnek veled.

Meglepő, hányszor keverünk össze egy jó érzést egy rosszal. Az ember gyakran csak sokkal később ébred rá, melyik is volt valójában.

Nem számít, hogy hol vagy, mit csinálsz, csak arra gondolj, hogyan ragadhatod meg a lehetőségeket, és használhatod fel a magad javára.

Az első pillantásra áthághatatlan akadály leküzdésének a kulcsa a minél több információ beszerzésében rejlik. Gyakran csak azért tűnnek "leküzdhetetlennek" az akadályok, mert egyszerűen nem rendelkezünk a szükséges tudással.

Az egyik napon az ember felvállalja, hogy megcsinál ezt vagy azt, aztán egyszer csak azon veszi észre magát, hogy évek teltek el, és már elvárják tőle, amit felajánlott.

Úgy érezte, hogy élete legnagyobb részében a fal mellett ült egy szobában, míg a többiek a szoba közepén táncoltak. És itt áll előtte egy ember, akit felkértek keringőre, de nem hajlandó táncolni.

Mindig furcsa egy kaland kezdete csaknem olyan furcsa, mint a vége. Az indulásnál izgatott vagy, alig várod, hogy útra kelhess, aztán meg alig várod a hazatérést. Egy kalandos élet szépsége az, hogy minden véget egy kezdet követ, és így haladunk tovább, előre.