Hendrik Groen

Ha valaki egész álló nap nem találkozik semmi lényegessel, a legkisebb dolgok is jelentőséget nyernek.

Ellentétben azzal, amit talán várna az ember, az évek múlásával a látókör nem szélesedik, hanem egyre szűkül. Az egyszerre idős és bölcs ember inkább szabályt erősítő kivétel csupán.

A bizonytalanság és a költözködés: két különösen hegyes szeg minden nyugdíjas koporsójában.

Fölösleges szavak végtelen árja, amelyek úgy lepnek el mindent, mint a gyom. Beszélni ész nélkül, cél nélkül, kényszeresen, folyamatosan. Tudatni a külvilággal, hogy a hangok kiadója még életben van, és bőven akad mondanivalója. Hogy érdekel-e valakit? Ezt a kérdést ritkán teszi fel magának a kényszeres beszélő, ha feltenné, alig nyitná ki a száját.

Egy ország civilizáltsága lemérhető abból, hogyan bánik idős és gyönge polgáraival.

Különösen erős kötelék, amikor az ember másokkal együtt képezi a közös ellenséget, de az ellenségesség fertőz. Ha a szelíd ember nem vigyáz, egyszer csak azon kapja magát, hogy ő is tele van gyűlölettel "a többiek" iránt.

A fura érzelem, amely szerint régen minden jobb volt, az idősotthonokban kiirthatatlanul jelen van. A partvonalra szorult öregek utolsó vigasza. Sovány, de vigasz.

Nagy kiváltság a világ egyik legszebb városában élni. De ezt a kiváltságot ki is kell használni, különben semmit sem ér.

Mindent összevetve inkább a szerencse, semmint az eszünk miatt vagyunk még egyáltalán a Földön. Az emberiség nem mindig a legokosabbak kezébe adta a kormányrudat. Hitler, Sztálin és Mao, hogy csak néhányat említsünk a hibbantak közül, együtt durván kétszázmillió ember haláláért felelősek, ráadásul atomfegyverek nélkül. Ha létezne díj, amelyet a világ legostobább élőlényei között osztanak ki, az ember egész biztosan az élmezőnyben végezne.

Idős korban az ember bizonyos tulajdonságai tompulnak, ám a kíváncsiság még véletlenül sem tartozik ezek közé.

Az élet olyan, mint egy ötezer darabos puzzle, amelyhez elfelejtették mellékelni a kirakandó képet.

Akárhogy is, az úgynevezett szakértőkre tényleg nem érdemes hallgatni. Általában utólag tudják jól megjósolni a történéseket. Egyetlen Kelet-Európa-szakértő sem jelezte, hogy le fog omlani a Fal. A pénzügyi válságot gyakorlatilag egyetlen közgazdász sem látta előre. Talán az emberiség túl ostoba és kiszámíthatatlan ahhoz, hogy előre meg lehessen mondani, mire készül. Ha viszont így van, minél előbb meg kell tisztítani a tévéstúdiókat attól a sok, semmirekellő szakértőtől!

Az igaz barát onnan ismerszik meg, hogy támogat, ha kell. Saját szempontjait félretéve.

Ha az ember nem tehetséges szónok, egyetlen szabályt érdemes szem előtt tartania: fogd rövidre!

Amíg tervei vannak az embernek, addig él.