Hendrik Groen

Semmi sem állíthatja meg a leépülést. Van egy-egy nap, amikor az embernek egy kicsivel kevésbé és kevesebb helyen fáj, de igazán jó ez már tuti sosem lesz. Olyan nincs, hogy egyszer csak elkezd kinőni az ember haja. A szőre, az igen, az orrából, a füléből. Az erek sem fognak kitágulni maguktól. A dudorok nem tűnnek el csak úgy, és odalent a csap sem záródik el egyik pillanatról a másikra. Az öregkor: koporsóba vezető egyirányú utca. Az ember sosem lesz fiatalabb, egyetlen nappal, egyetlen órával, egyetlen perccel sem.

Az élet nem szól másról, mint hogy a lehető legkellemesebb módon igyekezzünk agyonütni az időt.

Ha valamit nem szabad, rögvest megnő a kereslet iránta.

Az ember vagy korán meghal, vagy temetések hosszú sorát kell túlélnie.

Az öregedéssel egyenes arányban csökken az ember önismerete. Amiként a gyerekeknél épp fordítva, az évek során egyre erősödik.

Hasznos dolog a migrén, mert bárhol és bármikor elfogadják kifogásként. (...) Elég, ha egy kicsit bandzsítok, és a homlokomat masszírozom, valaki garantáltan megkérdezi, megint az a fránya migrén gyötör-e. Ilyenkor csak bólintok, és közlöm, hogy "jobb, ha most ledőlök egy kicsit". Nincs több kérdés, vita lezárva, slussz.

A közelgő halál árnyékában (...) meglepően sokan kapaszkodnak utolsó reményként a vallásba.

Talán a kötelezettségek hiánya jellemzi a legjobban az idősotthonok világát. Mindent elintéznek helyettünk. Gondolkodni sem kell. Pudinggá változik az élet, amit gondolkodás nélkül lapátolunk magunkba. Csak kanalazunk és nyelünk.

Biológiai szempontból egy ember úgy a negyvenedik születésnapja után fölöslegessé válik, mivel a gyerekek addigra felnőnek, és nincs szükségük a szüleikre. Az állapotromlás már ekkor elkezdődik, először csak finoman: jön a kopaszodás meg az olvasószemüveg. Sejtszinten is elindul a pusztulás. Az ember egyre több hibát ejt osztás-szorzás közben. A csökkenő anyagcsere miatt az idegsejtek petyhüdtté, gyöngévé válnak, amitől fejben is romlik a teljesítmény.

Az, hogy a hétnek épp mely napja van, jelentőségét veszti, ha az ember környezetében senki sem jár dolgozni, és végső soron egyik nap olyan, mint a másik.

Az öregedés és a türelmetlenség kéz a kézben jár.

Az időseknek idősek a hőseik. És a hőseit nem szívesen cserélgeti az ember.

Mindig az első napsütés a legcsodálatosabb az évben.