Francois de La Rochefoucauld

Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem olyan ritka, mint az igazi barátság.

Bárcsak az ártatlanság is kapna annyi védelmet, mint a bűn!

Az igazi bátorság: ha tanú nélkül is megtesszük, amit mások szeme láttára megtennénk.

Az igazi ékesszólás: ha mindent kimondunk, amit ki kell mondani, és csak azt mondjuk ki, amit ki kell mondani.

Kényelmesebb mások számára bölcsnek lenni, mint a magunk számára.

A szerelem, akár a tűz, csak folytonos mozgásban létezhet, s amikor már nem remél, de nem is fél, akkor egyszerre kihuny.

Amikor ígérünk, reményeink irányítanak, amikor ígéreteink beváltásáról van szó, akkor viszont a félelem.

A féltékenység, ha úgy vesszük, igaz és érthető indulat, hiszen nem kíván mást, mint megőrizni, ami a miénk, vagy amiről azt hisszük, hogy a miénk; az irigység viszont puszta düh, mely nem képes elviselni, hogy másnak is legyen valamije.

A filozófia játszva diadalmaskodik a múlt és a jövő bajain, a jelen bajai viszont játszva diadalmaskodnak a filozófián.

Hogy szenvedélyünk meddig tart ki, az éppúgy nem tőlünk függ, mint hogy meddig fogunk élni.

A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik; s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak.

Sokkal könnyebb elfojtani az első vágyat, mint kielégíteni mindazokat, amelyek követik.

Egészségünket túlságosan szigorú életrenddel megóvni unalmas betegség.

Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.