Francois de La Rochefoucauld

A véletlent ugyanúgy kell kezelnünk, mint egészségünket; örüljünk neki, ha kedvünkben jár, legyünk türelemmel, ha ellenünk fordul, s komoly orvosságot csak akkor használjunk, amikor végleg nem tehetünk másképp.

Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran fájdalmasabbak, mint a szerelem keservei.

Az ember gyakran csak azért cselekszik jót, hogy utána büntetlenül tehessen rosszat.

Ha szemrehányást teszünk valakinek, mert hibázott, akkor nem annyira a jóság, mint inkább a gőg szól belőlünk, s kifogásaink korántsem a másik jó útra terelését, hanem inkább a magunk tökéletességének fitogtatását célozzák.

Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.

Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?

Néha csak azért panaszkodunk a barátainkra, hogy előre igazoljuk nemtörődömségünket.

Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.

Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.

Szerelem csak egyféle van, de utánzata sokféle.

A túlságos fukarság majdnem mindig tévedésbe visz.