Francois de La Rochefoucauld

Nagyon nehéz szakítani egymással, amikor már nem szeretjük egymást.

A szenvedélyekben mindig van valami igazságtalan és önérdekű, emiatt veszélyes követni őket, s amikor a legértelmesebbnek látszanak, épp akkor kell a legjobban óvakodnunk tőlük.

A szerelemben az a gyönyörűség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk.

Nehéz szeretnünk azokat, akiket nem becsülünk, de nem kevésbé nehéz szeretnünk azokat, akiket magunknál sokkal többre becsülünk.

Barátságban és szerelemben az embert boldogabbá teszi, amiről nem tud, mint amiről tud.

Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen, mint csalódni bennük.

Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, amennyi bajt okoz a látszata.

Az érdek nagyon sok nyelven beszél és nagyon sok alakban nyilvánul meg, olykor még az önzetlenség alakjában is.

Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.

Szeretjük kitalálni a mások gondolatait, de nem szeretjük, ha mások kitalálják a mi gondolatainkat.

Az újrakezdett barátság több figyelmet igényel, mint az olyan, mely nem szakadt meg soha.

Ami öröm és bánat bennünket ér, azt sohasem valódi mértéke, hanem inkább a saját érzékenységünk mértéke szerint érezzük át.

A szerelem gyakran változik át becsvággyá, a becsvágyból a szerelembe azonban nincs visszatérés.