Csányi Vilmos

Hiába mondjuk csemetéinknek, hogy legyenek becsületesek, őszinték, ha azt látják, hogy kapcsolatainkban mi nem olyanok vagyunk. Nincs az a prédikáció, amely képes lenne helyettesíteni egy jól végzett, mintaadó cselekedetet. A megfelelő viselkedési szabályok az olyan családokban sajátíthatóak el, amelyeknek van családi élete, amelyekben terveznek, szerveznek eseményeket, játszanak, ünnepelnek, beavatják a gyermekeket a felnőttek életébe, vagyis ahol elegendő tere van annak, hogy a család felnőtt tagjaitól megtanulható szabályok megmutatkozzanak és elsajátíthatóak legyenek.

A család akkor tölti be szerepét, akkor ad kiegyensúlyozott harmonikus személyiségeket a társadalomnak, ha maga is kiegyensúlyozott, szerető, védő közösség.

Manapság gyakorlatilag egyszemélyes csoportokkal számolhatunk. A szocializációs folyamatban a modern társadalmak nem lojális, csoportjukért magukat feláldozni képes polgárokat nevelnek, hanem autonóm, önérdekű, egyezségeket kötő, és azokat lehetőleg megtartó egyszemélyes csoportokat. A modern államok jogrendje, normái és erőszakszervezetei is mind arra törekszenek, hogy ezeket az egyezségeket betartassák. A kollektív eszmék hálózatát nem tartja többé össze a biológiai elkötelezettség, a csoporthűség. A kollektív hálózat kizárólag kulturális, tanult, biztosító mechanizmusok függvénye.

A ragadozók többnyire a beteg, bénázó felnőtteket, persze a gyengébb borjakat, meg a már fáradtan poroszkáló öregeket szemelgetik. A növényevőknél nyugdíjas problémák nincsenek.

A vízió mindig szép és igazságos, oly elandalító. De megenni sajnos nem lehet, takarónak is vékony. Ezért ha éhes vagy, azt nézd, hogy hol osztják a levest.

Négyévente körbeálljuk a következő négy évben befizetendő adóhegyet, a következő erőforrást, és most itt, és csak az önök kedvéért, szabályosan kisorsoljuk, hogy legközelebb ki fog osztani. Kérem, figyeljenek! Nem az igazságról, nem az erkölcsről, nem a megfáradtakról és a nincstelenekről döntünk majd, hanem arról, hogy ki oszt, és ha ez eldőlt, akkor már nagyjából azt is tudjuk, hogy kinek. Izgalmas választási lottójáték, a világért ki ne hagyja, a szavazata árát, az előző négy év adóját úgyis befizette már.

Nem mindent tanulunk meg azért, hogy később pontosan felidézzük; a cél sokszor az, hogy a gátak és korlátok, melyek bizonyos dolgok megtanulása és elfelejtése során a gondolkodásunkban keletkeznek, segítsenek az új ismeretek közötti eligazodásban.

Aki a jövőről fogalmaz meg állításokat, az csal vagy hazudik. Mit lehetett volna megjósolni akár csak ötven évvel ezelőtt olyan szavak nélkül, hogy kompjúter, internet és mobiltelefon? Semmit.

Az emberi természet sajnos olyan, hogy minden racionális megfontolás nélkül is képes érzelmi döntéseket hozni. Ha nem ilyen lenne, szerelmi házasság soha nem köttetne.

Az állam minden társadalomban megtestesít egy mítoszt, ami végtelenül leegyszerűsítve, hogy a kisebbek is megértsék, elmagyarázza, mi is a társadalmunk dolga, s abban neked hol a helyed. Aztán ezt a mítoszt a születésedtől a halálodig, a bölcsődétől az iskolákon át a munkahelyekig és persze a médiában sulykolják beléd.

Ami titok, az bizonyos értelemben nincsen.

A modern világban a tilalomnál fontosabb dolog nincs! Minden kultúra a sokféle tilalom és a jóval kevesebb szabadság funkcionális szerveződése.

A közös kultúra tulajdonképpen egyfajta nyelv, egy titkos szövetség tagságának igazoló szimbóluma, a felnőtt ember legértékesebb tulajdona.

Zagyvaságokkal túl lehet terhelni az elmét, sőt őrületbe is lehet kergetni velük.

Az emberi természet olyan, hogy csak a használható tudást fogadja be élvezettel. Modern időkben egy másik természet kéne...