Csányi Vilmos

Ha megkérdez egy társadalomtudóst, hogy mi az erkölcsös viselkedés, nem fog tudni egzakt definíciót mondani, én viszont tudok. (...) Az embernek van egy szabályfelismerő képessége: az állandó környezetre jellemző szabályokat felismeri, és azoknak megfelelően tud viselkedni. Ha valaki betartja a törvényeket, akkor kiderül, hogy olyan esetben is, amire nem vonatkozik konkrét szabály, a felismert egész szabályrendszer szellemében oldja meg a felmerült problémát, és ha így cselekszik, akkor azt mondjuk rá, hogy erkölcsösen viselkedik.

Lehet, hogy a magasabb intelligencia már létezik, csak mindenki emberszerűnek akarja elképzelni, ezért nem vesszük észre.

Az, hogy valakit szeretek vagy utálok, nagyon fontos, de ezt a tapasztalataim alapján kell eldöntenem, és ha egyszer eldöntöttem, az hosszú időre érvényes.

A késsel is ölnek, pedig nem feltétlenül ezért találták fel, hanem mert mindenféle hasznos dologra is lehet használni. Az emberen múlik, hogy a találmányok jó vagy rossz oldalát hasznosítja.

Ahhoz, hogy kétszer akkora teljesítményt kapjon valaki egy állattól vagy egy embertől, ahhoz mindig négyzetesen kell a jutalmat emelni.

Sokan szeretik úgy elképzelni, hogy a tudomány az valami vallásos áhítatban készül, és csupa okos ember töri magát, hogy nagy felfedezéseket tegyen együttműködve a többiekkel, ez ugye szép, de nem igaz. A tudomány világa éppen olyan, mint az összes többi.

A biológia rendszerek fejlődése arra tanít bennünket, hogy szinte mindent meg lehet csinálni, de semmit sem úgy, hogy hirtelen bevezetjük.

Komputer, mobiltelefon, internet, stb. Ez a bolygó már rég nem olyan, mint amilyennek az átlag ember képzeli. Ez egy energia, anyag és információáramoktól övezett valami, ami teljesen különbözik minden eddigi világtól, amiben eddig éltünk.

Az emberekben igen erős a készség, hogy a gép alkatrészei legyenek. Ehhez egészen hasonló ugyanis az igazi közösségben is szükséges. Amikor például jönnek a vándorló rénszarvasok, akkor mindenkinek menni kell a vadászokat segíteni. Ez a fajta irányításnak való engedelmesség hozta létre a sikert, amit az ember elért az evolúció során. De amikor nagy tömegű lesz a társadalom, elkezd apró kisebb érdekközösségekre bomlani, és jönnek a konfliktusok és a háborúk.

Ha az ember biológus, megtanulja, hogy az élet nem örökké tartó statikus állapot. Folyamat, amelyben mindig van kezdet és vég, és a köztelévőség. Könnyen meg tudok válni bármitől, ha úgy hozza az élet.

Nem akarom újraélni az életem egyetlen pillanatát sem. Borzasztónak tartanám, ha újra kellene kezdeni. Ha valami nagy ritkán eszembe jut, arról az emlékezés nekem elég. Sőt ez kellemesebb is, mert már nem kell izgulnom, hogy mi lesz a vége!

A végtelen boldogság nonszensz, nem lehet az emberi természet ismerete alapján értelmezni. Ábránd - mint az, hogy nagy és hatalmas leszek, és visszafelé pörgetem a földgolyót...

Az igazán fontos kérdésekről csak mesélni lehet.

Csak azt lehet megérteni, aminek a keletkezéstörténetét pontosan ismerjük és elbeszéljük, és ez minden létezőre nézvést igaz, legyen az egy kődarab vagy egy roppant bonyolult, folyton-folyvást változó, átalakuló valami, mint az élőlények legtöbbje.

A személyiség mindig egyetlen történet pillanatnyi állapota, ami ugyan változhat, de a változás lehetőségét jelentősen befolyásolja, ami vele addig történt.