Csányi Vilmos

Minden emberben jelen van az ösztönös törekvés, hogy olyan emberekhez tartozzon, akikkel közös hiedelmei vannak.

Isten fogalma roppant bonyolult valami, nem azonos a simogató jó pásztorral, mégis jó érzés hinni benne.

- Az emberiség egy hatalmas, kreatív termelőrendszer, elég rosszul megszervezve, de működik, ontja a javakat. A politikai lopás csupán jól működő mechanizmus arra, hogy a javak a fogyasztókhoz kerüljenek. Mégsem lehet mindent kidobni. - Most gúnyolódsz velem? Néhánynak minden, soknak semmi? - Ez se igaz, az a néhány csak a hatalomból kap mindent, a javakat visszaosztják, senki sem tud tízszer annyit enni vagy ötven jachtot úsztatni, ezért alkalmazottaik vannak, szolgáltatásokat vesznek igénybe, és így szétosztják a tulajdont, amit a politikában szereztek. Különös mechanizmus, de az emberiség ekkora tömegben így működik.

A bölcsek azért hülyék, mert mindegyre kihagynak valamit a számításból. Számtalan bölcset mutatott fel eddig az emberiség, de ez semmit sem oldott meg, legfeljebb feltöltötte a könyvtárakat becses művekkel, ami ugyan növelte a foglalkoztatást, tehát hozzájárult a piac működéséhez, ezért volt értelme, de csak ennyi.

A maga posztján mindenki tehet valamit az emberiségért.

Hogy a pillanat csak pillanat vagy végtelennek tűnő mázsás teher, azt az ember érzelmei, gondolkodása dönti el.

A világ eseményei valamiképpen sorba rendezhetők, de múló idő kizárólag az emberi gondolkodással keletkezik, s az tetszés szerint rövidíthető, nyújtható.

A racionalitás csak a hogyan kérdésekre ad választ, hogyan kell komputert csinálni, hogyan kell programokat írni, hogyan kell önállóan közlekedő autókat előállítani, és hasonlók. Ám nem ad választ arra, hogy miért.

Az emberi kreativitás minden látszat ellenére nem individualista forrásból származik, bármennyire is szeretik az emberek a nagy tudóst, a nagy politikust látni. A kreativitás közösségi folyamat, csak csoportokban jelenik meg. Előfordul már két embernél is, de minél kiterjedtebb a közösség, annál különösebb formái jelentkeznek. A kreativitás eredendően emberi tulajdonság, és kevés köze van az intelligenciához. Valamennyi kell hozzá, persze, de jóval kevesebb, mint gondolják.

A jó szervezés az, amely a lehető legkisebb beavatkozással valósítja meg a céljait.

A városokba tömörült már az emberiség kilencven százaléka. A városok vezetőivel a lakosok sokkal közvetlenebb kapcsolatot tarthatnak, és a politikai színjátékoknak vége. Az emberi lét értelme az emberi kapcsolatok gazdagságában rejlik, és az új rendben minden lehetőség adva lesz, hogy a kapcsolatok gazdagodjanak.

Az ember szereti az izgalmakat, ha nem talál érdekes eseményeket, akkor gyárt magának.

Minden rendszer egyensúlyának, harmóniájának fenntartásában a hibáknak és azok gyors észlelésének van a legnagyobb szerepe, amit a javítás, helyreállítás követhet. Így fejlődhet a rendszer.