Balla D. Károly

Akkor kezdjük buzgón bevételeinket és kiadásainkat feljegyezni, amikor nincs pénzünk. Akkor készítünk precíz műjegyzéket, amikor képtelenek vagyunk új műveket létrehozni. Amikor pedig legbensőbb titkainkat napi szorgalommal a naplónkba visszük, az alighanem a személyiségválság jele.

Vajon miért kérnek egyes közlendőiket illetően titoktartást az emberek? Nem lenne egyszerűbb el sem mondani?

Viszonyom a hagyományhoz olyan, mint a fürdővízhez. Ha jól akarom érezni magamat benne, akkor állandóan a keverőcsapot kell csavargatnom, hogy se elidegenítően hidegnek, se nyomasztóan forrónak ne érezzem.

A blog a legnagyobb nyilvánosság előtt gyakorolt magány.

Ahogy a múltat, úgy a jövőt sem lehet "megváltoztatni" a jelenben hozott döntéssel. Ugyanis bármilyen döntést is hozzunk, mindig az a jövő következik be, amely a döntésünk által már "meg van változtatva".

Az ember meghallgat mindenkit, és az gondolja a dolgokról, amit előtte. Vagy nem hallgat meg senkit, és úgy gondolja ugyanazt.

Veszélyes dolog a jövő. Szünet nélkül azzal fenyeget, hogy bekövetkezik.

Van, aki csalódásainak építőkockáiból is képes a remény ingatag tornyát felrakni.

Az első szerelem saját elsőségében egyben utolsó is.

A "sors" voltaképp egy univerzális helyettesítő fogalom, jelentős mértékben egybevág a szintén mindent megmagyarázó "izé"-vel. De hasonlít a geometriai feladatok megoldásánál alkalmazott segédvonalhoz is. Ahogy a segédvonal eredetileg hiányzik az ábráról, ugyanúgy a sors is hiányzik a valóságból, de alkalmazásával igazolhatók lehetnek történések, helyzetek. Kicsit tudákosan mondhatnám úgy is, a Létből a sors felrajzolása révén fejthető ki az emberélet.

Az idő nekünk dolgozik. Csak egy kicsit magas az órabére.

A tudatalattink tartogatja számunkra a legnagyobb meglepetéseket.

Akik nem hisznek az élet értelmében, olykor feltűnően értelmes életet élnek.

A halálban az a legelviselhetetlenebb, hogy utána is zavartalanul folyik az élet.