Balla D. Károly

A Föld rendes évi pályáján semmiféle különleges pontot nem érint Szilveszter éjszakáján, az egész naptári rendszer komikus és tökéletlen emberi tákolmány a természet nagyszerű rendjéhez képest; ugyan miféle ostoba ötlet egy teljesen esetleges és állandóan korrekcióra szoruló naptári rendszer önkényesen kiválasztott napjain megünnepelni a saját időszámításunkat ahelyett, hogy szégyellnénk alkalmatlanságát?

Nálam minden hétköznapba belefér öt perc Karácsony, nincs szükségem a tömény, előre gyártott elérzékenyülésre, amikor is kinyitogatjuk az erre az alkalomra tartogatott érzelmi konzerveket, leszedjük a celofánt a szeretet-befőttekről és nagy bőszen habzsolni kezdjük akkor is, ha már ujjnyi penész nőtt a tetejükre.

Átvilágol minden rácson a gyertyafényű szép fehér Karácsony... És elfelejted: várnak penge-élek, megbúvó vermek, buktató veszélyek.

Negativáltén-tudatommal önnön ellentétembe vagyok zárva minden testvérem kívülrekedt megannyi apátlan-anyátlan árva.

Ideje lene egyszer már gyűlölni a szépet minden igen helyett kimondani a lázadó nemet és kikiáltani a fikció teljes jogát minden kifundált ráció felett.

Csak most tanulom olvasni a hom- lokomba vésett hieroglifákat. Töprengő agyam egyre jobban fárad, s butít a káosz, amelyben itt lakom.

Már a "semmi sem a régi" sem a régi.

Annál, ha a hatalom ökle rád sújt, csak egy rosszabb történhet veled: ha tenyerére ültet.

Mocskos poharakba nem érdemes tiszta vizet önteni.

Az ördög nem alszik, csak relaxál.

Azért tanulunk egész életünkben, hogy minél okosabban haljunk meg.

Kétszer nem fulladhatsz bele ugyanabba a folyóba.

Minél több könyvet olvasol el, annál kevésbé bízhatsz abban, hogy valami újat még megtudhatsz a világról.

Kedvemre van a magam-torzította világ.

A magány belvizei lecsapolhatatlanok.