Balla D. Károly

Ha a műveknek lenne mondanivalója, üzenete, akkor a művészek alighanem azt alkotnák meg, s nem vesződnének csendéletekkel, szimfóniákkal, drámákkal, regényekkel, költeményekkel.

A siker biztos titka: megszerezni vagy elveszteni. Megszerezni a legegyedülállóbb információkat vagy elveszteni legáltalánosabb gátlásainkat. A kettő együtt: bombasiker.

A bizalom nem más, mint a gyanakvás jóindulatú daganata.

A vigasztalás olyan, mint a timsó: a frissen vágott seb vérzését elállítja, de borotválkozni mégsem lehet vele.

Érdekes módon azok képesek inkább az empátiára, akik nagyon is azonosak önmagukkal. Akinek nincs erős önképe, kevésbé képes más helyzetébe beleélni magát.

A globalizáció legnagyobb hozadéka: többé majd senkit sem lehet erőszakkal fogva tartani abban a hagyományban, vallásban, identitásban, amelybe beleszületett. A globalizáció az egyén számára: szabad identitásválasztás.

Az igazán szerencsés embert a sors szeszélye nem azáltal teszi kiváltságossá, hogy eleve veszélytelen röppályákra vezérli, hanem olyan módon, hogy mindig csak egyetlen hajszállal téríti el a személyes tragédiák fertőzött gócaitól.

A tájleírások a klasszikus regények azon részletei, amelyeket csak középkorúak olvasnak. A fiatalnak még hiányzik hozzá a türelme, az öregé pedig már elfogyott.

A művészet a kreatív intellektus kísérlete arra, hogy olyan hiányokat töltsön meg művekkel, amely hiányok a belehelyezett művektől válnak igazán feltűnőkké.

A vallási tudattartam a külső világ reáliáival szemben azzal a felülmúlhatatlan tulajdonsággal rendelkezik, hogy nincs valós létezése és ezért benne automatikusan megszűnik a "jelenség" és "lényeg" feloldhatatlan ismeretelméleti ellentmondása.

Az ember ifjú korában arra törekszik, hogy minél pontosabb, határozottabb, tisztább világképe legyen. Érett fővel már azon munkálkodik, hogy megszabaduljon tőle.

Aki az utcán "Hát hogy vagy"-gyal állít meg, az vagy panaszkodni akar, vagy dicsekedni.

Nem vall különös érzékenységre, ha valakinek mindig csak utólag vannak előérzetei.

Az élet terhei mindaddig elviselhetőek, amíg nem maga az élet válik terhessé.

Gyöngeségre vall, ha valaki nem tud úrrá lenni az erőfölényén.